Az Arizonai Egyetem kutatói 110 változókorba lépő nőt kérdeztek meg, akiknek az átlagéletkoruk 49 év volt, a menstruáció elmaradását pedig a megelőző három évben tapasztalták. A tíz leggyakoribb változókori tünet közül hét jelenlétéről tettek említést.
95 százalékuk szenvedett alvászavarban, 92 százalék panaszkodott feledékenységről, 87 százalék ingerlékenységről, 85 százalék éjszakai izzadásról, 91 százalék pedig kivörösödésről és hőhullámokról. A további tünetek közül: 75 százalék kedélyingadozásról, 71 százalék depresszióról, 66 százalék fokozott izzadásról, 55 százalék hüvelyszárazságról, 35 százalék pedig rendszertelen vérzésről számolt be.
A kísérlet résztvevőitől azt is kérték, hogy 0-4 fokozatú listán értékeljék a tüneteik súlyosságát. Az alvászavar okozza a legsúlyosabb problémákat, 2,90 pontot ért el. Ezt követte az éjszakai izzadás, az ingerlékenység, a feledékenység, a hőhullám és a kedélyváltozás.A legkevésbé a fokozott izzadástól, a depressziótól, a hüvelyszárazságtól és a rendszertelen vérzéstől szenvedtek.
„Felmértük a tünetek jelentkezésének gyakoriságát is” – mondta a kutatás vezetője, Dr. Judith A. Berg. A résztvevők menstruációja átlagosan öt hónapja maradt el. Nem vettek be a csoportba olyan asszonyokat, akik bizonyos betegségekben szenvedtek, vagy hormonkezelésben részesültek. A kutatók azt találták, hogy néhány változókori tünet gyakorisága megváltozott a menopauza előrehaladtával. Az alvászavar azonban kilógott a sorból, mert változatlan maradt. „Ez ellentmond a korábbi kutatásoknak, melyek az éjszakai izzadással és a hőhullámokkal hozták kapcsolatba az alvászavarokat.” – hangsúlyozta ki Dr. Berg.
Kimutatták azt is, hogy az alvászavarok kivételével a leggyakoribb tünetek nem feltétlenül a legsúlyosabbak voltak.”Például a feledékenység volt a második leggyakoribb tünet, de a súlyossági osztályozás során csak a hetedik helyen szerepelt. A kutatás világosan megmutatja, hogy a változókorba lépő asszonyok gyakori és zavaró problémának érzékelik az alvászavarokat, és az utolsó menstruáció időpontjától függetlenül folyamatosan fennáll ebben az életkorban” – vonta le a végső következtetést Dr. Berg.
