Nyugati étrendünkben a tehéntej és a marhahús mindenütt jelen van. De mi van akkor, ha a tejtermékek és a marhahús olyan kórokozó(ka)t tartalmaz, amely(ek) már gyermekkorban fertőzhet(nek), majd 40–70 évvel később rákot vagy szklerózis multiplexet válthat(nak) ki? A Német Rákkutató Központ (DKFZ) kutatói ezt feltételezik, ezért azt javasolják, hogy a csecsemők legalább egyéves korukig ne kapjanak tehéntej eredetű termékeket. A Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) és a Max Rubner Intézet (MRI) azonban közös nyilatkozatukban ezt elutasítják.
A 2008-ban orvosi Nobel-díjjal kitüntetett dr. Harald zur Hausen, DSc, és felesége, Ethel-Michele de Villiers, PhD feltételezései szerint vannak olyan vírusok, amelyek krónikus gyulladást okozhatnak, és emiatt hosszas lappangási idő után rákhoz vezethetnek. Az epidemiológiai adatokból azt olvassák ki, hogy a tejelő szarvasmarhák tej- és hústermékeinek fogyasztása potenciális veszélyforrást jelenthet. A vastagbélrák és a mellrák ugyanis gyakran fordul elő olyan helyeken, ahol ezeket az élelmiszereket nagy mennyiségben fogyasztják (Észak-Amerikában, Argentínában, Európában), ám Indiában, ahol a teheneket szent állatként tisztelik, alacsony ezen megbetegedések aránya. A laktózérzékeny nőknél is ritkábban alakul ki mellrák – állítják a kutatók, akik úgy gondolják, nagyobb figyelmet kell kapniuk e kórokozóknak a daganatkifejlődés okainak vizsgálatakor.
A kialvatlanság növeli a szívinfarktus kockázatát
Felnőttek körében a kevés alvás, az álmatlanság és az alvászavarok 69 százalékkal növelik egy lehetséges szívinfarktus kockázatát azokhoz képest, akik megfelelő időtartamot képesek egyhuzamban aludni. Minderről Yomna E. Dean, az Alexandriai Orvosi Egyetem hallgatója számolt be a társaival végzett kutatásai alapján, melyet publikáltak is a Clinical Cardiology című szaklapban. Nagyobb infarktusveszély állt fenn azoknál, akik éjszakánként csak öt órát vagy ennél kevesebbet aludtak. Akik álmatlanságban és egyidejűleg cukorbetegségben is szenvedtek, kétszer nagyobb volt a kockázat, mint akiknek nem volt ilyen társbetegségük. Az eredmények több mint 1 millió betegre kiterjedő tanulmányok metaanalíziséből származtak. A páciensek átlagosan az 50-es éveik elején jártak, korábban nem estek át infarktuson, és 9 éven át követték nyomon életútjukat. A kutatás eredményeinek ismertetésekor hangsúlyozták: az álmatlanság és az alvászavarok manapság már nemcsak betegségként, hanem káros életmódként is jelen vannak életünkben, ezért kell a felvilágosítás az alvás fontosságáról, már csak az egészséges szív megőrzésének érdekében is.
Covid–19 vagy influenza: melyik a veszélyesebb vírus?
Egy svájci kutatócsoport azt vizsgálta, vajon a Covid–19 vagy az influenza jelent-e nagyobb veszélyt az emberiségre. Eredményeiket tanulmányban foglalták össze, melyet nemrégiben a JAMA Network Open című szaklapban publikáltak.
5212 olyan svájci beteget vizsgáltak, akiket koronavírus- vagy influenzavírus-fertőzéssel vettek fel kórházba. Mindegyik Covid–19 beteg a vírus omikron változatával fertőződött, és 2022. január 15. és március 15. között került kórházba. Az influenzával megbetegedetteket a 2018. január eleje és 2022. március 15. közötti időszakra nézve vizsgálták. Az omikronnal kórházi ápolásra szorult betegek között 54 százalékkal nagyobb volt a halálozási arány, mint az influenza miatt kezelteknél. Összességében a Covid–19-ben szenvedő betegek 7 százaléka vesztette életét, míg az influenzás betegek 4,4 százaléka. Ráadásul az oltással nem immunizált koronavírusos betegek kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint az influenzás páciensek. Vagyis a Covid–19 továbbra is halálosabb vírus, mint az influenza a súlyos, kórházi kezelést igénylő esetekben – összegeztek a kutatók. Azt is megjegyezték, hogy a kórházba került Covid-betegek halálozási aránya csökkent a megelőző vizsgálat óta, amit még az első Covid-hullám idején, 2020 első felében végeztek. Akkor a betegek halálozási aránya 12,8 százalék volt.
A tanulmány eredményei egyértelműen cáfolják azt a világjárvány kezdetén kialakult korábbi vélekedést, miszerint a két légúti vírus közül az influenza lenne a veszélyesebb.
9 százalék a sztatin intolerancia előfordulási aránya
4 millió ember bevonásával készült és 176 kohorsz-, klinikai vizsgálatsorozat adatait tartalmazza az a metaanalízis, mely kimutatja, hogy sztatin intolerancia a kezelt betegek hozzávetőleg 9 százalékánál jelentkezik. Mindezt egy Nemzetközi Kardiológiai kongresszuson (CADECI) jelentette ki dr. Francisco López-Jiménez, a rochesteri Mayo Klinika kardiológusa 2023 márciusában, Guadalajarában. (A sztatinok elsősorban a koleszterinszint csökkentésére szolgáló gyógyszerek, melyek jelentős mértékben mérséklik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.)
A tanulmány azonosította a sztatin intolerancia főbb kockázati tényezőit, úgymint: a női nem (47,9%), az elhízás (30,6%), a pajzsmirigy alulműködés (37,6%), a cukorbetegség (26,6%), az anti-aritmiás szerek használata (31,2%), az alkoholfogyasztás (22%), a kevés testmozgás (23,2%), a krónikus májbetegség (24,3%), a krónikus veseelégtelenség (25,2%), a kalciumcsatorna-blokkolók használata (35,5%) valamint a sztatinok nagyobb dózisú alkalmazása (37,5%).
Voltak azonban olyan tényezők is, amelyek nem álltak összefüggésben a sztatin intoleranciával. Ilyenek a dohányzás, a magas vérnyomás vagy a sztatinkezelés időtartama.
A kardiológus emlékeztetett rá, hogy a sztatinok kezdeti alkalmazásakor még ismeretlen volt az intolerancia fogalma.
Ideje abbahagyni a magas trigliceridszint kezelését?
A legújabb kutatások nem mutatták ki a magas trigliceridszint kezelésének kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) betegségekkel szembeni előnyeit. A pemafibrát sikeresen csökkentette ugyan a magas triglicerid értéket, de ez nem járt együtt a kardiovaszkuláris események alacsonyabb kockázatával. Ezért felteszik a vizsgálatot végzők a kérdést: eljött-e az ideje, hogy felhagyjunk a trigliceridszint mérésével és magas értékek kezelésével? Bár számos tanulmány kimutatta a trigliceridszint és a szív- és érrendszeri kockázat közötti összefüggést, mégis nehéz megbizonyosodni arról, vajon ezek valójában ok-okozati összefüggések vagy csupán együttesen jelentkeznek. Az egészségtelen táplálkozás növeli a trigliceridszintet, csakúgy, mint az alkohol. Cukorbetegségben és metabolikus szindrómában (anyagcserezavarban) szenvedő betegeknek is magas a trigliceridszintjük. A hipertrigliceridémia kezelésének lehetnek más okai is. A hasnyálmirigy-gyulladás a leggyakrabban említett ok, mivel ennek kockázata lényegesen megnő a trigliceridszint emelkedésével. Különösen igaz ez azoknál, akiknek korábban volt már hasnyálmirigy-gyulladásuk.
Téves laboreredmények is késztethetik a trigliceridszint csökkentésére az orvosokat. Mivel a legtöbb koleszterinpanel az ún. Friedewald-egyenletet használja az LDL-C (alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin) kiszámításához ahelyett, hogy közvetlenül mérné azt, a nagyon magas trigliceridszintek érvénytelenítik a számítást, és hibaüzeneteket jeleznek vissza a laborjelentésekben. A kutatáshoz fűzött kommentárjában Christopher Labos, MD CM, MSc ezért is jegyzi meg: ma már az LDL-C mérésének vannak alternatívái, beleértve a HDL-C (nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin) és az apoB (apolipoprotein B) mérést, melyek jobban előrejelzik a kockázatot, és még akkor is használhatók, ha a mintákat nem éhgyomori állapotban veszik, amikor a trigliceridszint magas.
