A talajközeli ózon akkor jön létre, amikor az ipari létesítményekből, járművekből, szerves oldószerekből és erőművekből származó környezetszennyező anyagok reakcióba lépnek a napfénnyel. Szintje a forró nyári hónapokban a legmagasabb.
Az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) a Circulation szakfolyóirat június 25-i számában közzétett kutatása egyértelmű bizonyítékkal szolgál az akut ózonbehatás és a halálozás közötti összefüggésre. Az ügynökség Robert Devlin irányításával úgy becsülte, hogy az Egyesült Államokban körülbelül 40-50 ezer ember hal meg a légszennyezettség következtében, de az e halálozások hátterében álló mechanizmusokat nem ismerjük pontosan.
A szakértők kísérletükben 23 tizenkilenc és harminchárom év közötti önkéntest tettek ki kétórás ózonbehatásnak, amely az EPA nyolcórás ózon standardjának felelt meg (0,076 milliomod rész). Az alanyokat két héten belül tiszta levegőnek is kitették két órán keresztül. A két expozíció alatt a résztvevők 15 percenként váltogatták a nyugalmi állapotot és a szobakerékpározást.
Annak ellenére, hogy egyik résztvevő sem számolt be tünetekről az ózon belégzését követően, az expozíciót közvetlenül követő vizsgálatok azt mutatták, hogy az alanyokban súlyos ózon által kiváltott érrendszeri elváltozások alakultak ki a tiszta levegő behatásához viszonyítva. Ezek közé tartozott az egyik gyulladási marker növekedése, amely kulcsszerepet játszik a szívbetegség kialakulásában; a vérerek elzáródását okozó vérrögük feloldásának csökkent képessége; és a szívritmus változásai.
A kutatók ugyanakkor azt is hozzátették, hogy ezek az elváltozások az ózonbehatást követő nap reggeléig tartanak, és a kísérletben résztvevő fiatalemberek esetében visszafordíthatónak bizonyultak. A szakértők azt tanácsolják, hogy a légszennyező anyagok kerülésének legjobb módja az, ha odafigyelünk a légszennyezettségi adatokra, és rossz levegőminőség esetén a lehető legkevesebbet tevékenykedünk a szabadban.