AZ ELLÁTÁS LEGGYENGÉBB LÁNCSZEME

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

A stroke halálozás Magyarországon folyamatosan csökken, egyre kevesebb emberéletet veszik el a betegség miatt. Ezzel párhuzamosan óhatatlanul is felmerül a kérdés: mi történik az agyi infarktust túlélő betegekkel? A szakmai előírások szerint minden stroke-beteg rehabilitációra való alkalmasságát fel kell mérni, és korai rehabilitációban kell részesíteni. A magyar adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a betegek egyharmada hivatalosan soha nem kerül rehabilitációra.

A stroke, az agyi infarktus a harmadik leggyakoribb halálozási ok Magyarországon. Hazánkban 40-50 ezer ember kap évente stroke-ot, és 2018-ban összesen 11.267 honfitársuk vesztette életét e betegségben. Mindazonáltal az akut ellátás fejlődésének, és a tudatosabb felismerésnek köszönhetően a halálozás folyamatosan csökken, évről évre egyre kevesebb magyar ember veszti életét ezen ok miatt.

E pozitív tendencia feltétlenül örömteli, és mindent meg kell tenni továbbra is azért, hogy a lehető legkevesebb emberélet vesszen el. Mindazonáltal ismét hangsúlyozni kell, hogy a stroke ellátás nem fejeződhet be azzal, hogy a beteg életét most megmentettük, mivel további gondozás és rehabilitáció nélkül a probléma megismétlődhet (újabb stroke bekövetkezése), illetve az érintett és környezete életminősége szempontjából sem közömbös.

Elgondolkodtató eredményre jutunk, ha egy kicsit mélyebben a „számok mögé nézünk”:

  • Az érintettségről és a halálozásról már esett szó: kb. 40-50 ezer eset/év, illetve 11-12 ezer halálozás/év.
  • Ha a rehabilitáció felől közelítünk, 2016-ban mozgásszervi rehabilitációra 10.163 ágy volt (281 nappali kórházas férőhellyel) fenntartva. Mozgásszervi rehabilitáció kapcsán 98.781 esetet rögzített a statisztika. Az ellátottak 62 százaléka a degeneratív kórképekben szenvedők tették ki, a stroke és következményei miatt reahabilitáltak az összes eset 14 százaléka volt. Így a 2016-ban storke és következményei miatt rehabilitáltak száma mintegy 13.830 beteg volt.

Ha ezeket az adatsorokat csak nagyságrendileg összevetjük:

  • történik évente 40.000 stroke (konzervatív megközelítés)
  • ebből történik évi 12.000 halálozás (konzervatív megközelítés)
  • évi 14.000 beteg kerül rehabilitációra (konzervatív megközelítés)
  • akkor is van legalább 14.000 olyan túlélő beteg, aki nem kerül rehabilitációs ellátásba

Látható tehát, hogy a strokeot túlélő betegek 35-40%-a hivatalosan soha nem kerül rehabilitációra, miközben az érintett (és családjának) jövője nagyban függ ettől. Így már az is jobban érthető, hogy mi indokolja, azt hogy Magyarországon a stroke után későn (a 30. és 365. nap között) bekövetkezett halálozás jóval meghaladja a többi európai ország értékeit.

A rehabilitáció minden szóba jöhető szempontból csak nyereséggel jár:

  • szakmai szempontból – csökkenti az agyi infarktus ismételt bekövetkeztét, javítja a hosszú távú túlélést
  • anyagi szempontból – tudjuk, hogy a kezelés első hónapjában csak az életszakasz költségek egyötöde jelentkezik, tehát minél jobb a rehabilitáció, annál több kiadás spórolható meg
  • humán szempontból – könnyen belátható, hogy mekkora különbség, ha a strokeon átesett családtag oda tud jönni és részt tud venni a családi karácsonyon, vagy ha nem.

A stroke-rehabilitáció egyik fő célja annak elérése, hogy a beteg képes legyen ellátni magát, javuljanak a motoros funkciói, képes legyen helyzetváltoztatásra, illetve járásra (önállóan vagy segédeszközzel), valamint javuljon a beszédzavara, a kommunikációkészsége és kognitív funkciói.

Könnyen belátható, hogy a megfelelő mozgáskészség visszanyerése tehát egyik legfontosabb része a rehabilitációnak, e nélkül sem érdemi önellátás, sem magas életminőség nem képzelhető el. A strokeot elszenvedett betegek egyharmada akaratlanul megjelenő izommerevséget, izomgörcsöt tapasztal, ilyenkor összezsugorodott állapotban van az izomzat, ezért nem képes végrehajtani a mozdulatokat. Ez az érintettek 85%-ánál érezhetően akadályozza a mozgást és a mindennapi életvitelt.

Ilyen az ún. spaszticitás (állandósult, kóros izomösszehúzódás, ami akaratlan izommerevséget okoz) esetén is a cél a mozgás visszanyerése, ahol lehetséges, a mozgás helyreállítása, illetve az izmok összehúzódásának vagy az izomzsugorodások megszüntetése. A stretchinget (izmok nyújtása), az izomerősítést, és a fizikoterápiát szükség szerint kiegészíthetik a fájdalomkezelés és az izmok mozgását helyreállító gyógyszeres kezelés is. Fontos, hogy ez nem egy elhanyagolható feladat, a megfelelő rehabilitáció és kezelés elhanyagolása a végtagok kóros helyzetben történő rögzüléséhez is vezethet.