A BMJ című lap márciusi számában megjelent vizsgálat kimutatta, hogy azok, akik nagy mennyiségű sztatint vettek be, 34 százalékkal nagyobb valószínűséggel kerültek kórházba valamilyen vese-rendellenességgel, mint azok, akik csak alacsony dózisban kaptak, ráadásul ez a kockázati növekedés még két évvel a kezelésük után is fennállt.
A sztatint számos orvos írja fel a vér koleszterinszintjének csökkentése érdekében, mivel igen hatásos szer, ugyanakkor ismert mellékhatásai között szerepel a máj károsodása, izomfájdalom vagy gyengeség. Vesekárosító hatására csak nemrégiben hívták fel a figyelmet a szakemberek.
A vizsgálat során a kanadai kutatók több mint kétmillió, 40 éves vagy annál idősebb sztatint szedő személyt követtek nyomon, akik egy része már eleve küzdött vesebetegséggel. A szakemberek megállapították, hogy akiknek már eleve volt gondjuk a veséjükkel, annál a vesekárosodás kockázata nem nőtt meg, ám akiknek korábban nem volt ilyen jellegű betegségük, és nagy dózisú sztatint kaptak, azoknál megemelkedett a vesekárosodás kockázata.
A kutatást vezető Colin Dormuth, a British Columbia Egyetem járványügyi szakembere elmondta, hogy a jelenség hátterében álló okok egyelőre ismeretlenek, ám korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a sztatinkezelés következtében gyakran megnő a vizeletben levő fehérjemennyiség, ami a vesebetegség előjele is lehet a sötét vizelet, a vizelési nehézségek vagy a vizelési inger csökkenése mellett.
Abban valamennyi szakember egyetért, hogy a sztatin szedésének abbahagyása nem megoldás, ezért a legjobb, amit egy beteg tehet, ha kezelőorvosával részletesen megbeszéli a gyógyszer előnyeit és hátrányait, valamint rendszeresen ellenőrizteti vesefunkcióit.
