A kutatók több, mint 800 olyan nőt vizsgáltak, akiknél korábban egy vagy több, megmagyarázhatatlan vetélés is előfordult, és arra az eredményre jutottak, hogy a terhesség korai szakaszában alkalmazott hormonkezelés mellett nem csökkent a vetélés valószínűsége azokhoz a nőkhöz képest, akik csak placebót kaptak.
Az eredmények szerint az élve születések aránya 65,8% volt azoknál a nőknél, akiknél hüvelyi progeszteron-pótlást végeztek, míg a placebo-csoportban ugyanez az arány 63,3% volt.
„Egy 60 éve tartó vitát követően ma már tudjuk, hogy a terhesség korai szakaszában alkalmazott progeszteron-kezelés nem jelent megoldást a magzatok megmagyarázhatatlan elvesztésére.” – mondta a kutatást vezető Dr. Arri Coomarasamy, az angliai Institute of Metabolism and System Research nőgyógyász professzora.
Elmondása szerint a kutatók most azért tesznek erőfeszítéseket, hogy olyan kezelési lehetőséget találjanak, ami valóban képes csökkenteni a vetélés kockázatát.
Coomarasamy szerint az eredmények valószínűleg csalódást jelentenek sok olyan nő és pár számára, akiket ez a probléma érint. Az ismételt vetélés a párok körülbelül 1%-ánál fordul elő.
„Sokan azt remélték, hogy a kutatás majd megerősíti, hogy a progeszteron-kezelés hatékony, és megnöveli annak az esélyét, hogy a párok legközelebb már a megszületett gyermekükkel térhetnek haza a kórházból. Azonban sajnos nem ez történt.” – mondta Coomarasamy.
A vizsgálat eredményeit a New England Journal of Medicine című folyóirat novemberi számában tették közzé.
Ha a magzat a 20. terhességi hét előtt meghal az anyaméhben, akkor azt vetélésnek nevezzük. A March of Dimes adatai szerint a terhességek 10-15%-a vetéléssel végződik. Ez általában az első trimeszterben, vagyis a 13. terhességi hét előtt következik be.
„A progeszteron-pótlást gyakran akkor alkalmazzák, amikor az érintett nők ismét teherbe esnek, bár a korábbi tanulmányok nem erősítették meg egyértelműen a kezelés jótékony hatását.” – mondta Dr. Jennifer Wu, a New York-i Lenox Hill Hospital szülész-nőgyógyász orvosa.
„Azok a páciensek, akiknél többször fordult elő tisztázatlan eredetű vetélés, gyakran reménytelennek látják a helyzetüket, nem bíznak abban, hogy a kezelés hatékony és ezzel kedvező eredményt lehet elérni.” – mondta Wu.
„A vizsgálat eredményeit gondosan mérlegelni kell minden olyan páciens esetében, aki a kedvezőtlen szülészeti kórtörténetet követően mégis várandós lesz.”
A vizsgálatban résztvevő 826 nőt véletlenszerűen két csoportba osztották; az egyik csoportban hüvelyen keresztül alkalmazható progeszteron-pótlást kaptak, a másik csoportban pedig placebót.
Coomarasamy elmondása szerint a progeszteronnak sem az anyára, sem pedig a magzatra nézve nincs jelentős mértékű káros hatása. Ez azoknál a nőknél fontos, akik más okból kifolyólag, például a meddőség kezelése miatt kapnak progeszteron-pótlást.
A vizsgálat eredményeinek ellenére Dr. Edward McCabe, a March of Dimes főorvosa nem kívánja felfüggeszteni a progeszteron adását a vetélések megelőzésére.
„A jelenlegi vizsgákat egyik korlátja a progeszteron használatának módja. Elképzelhető, hogy szájon át alkalmazva vagy az izomba fecskendezve hatékonyabb lenne, mint a hüvelyen keresztül történő beadás esetén.”
Továbbá a progeszteron-kezelést akkor kezdtél el, amikor a terhesség már igazolást nyert. „Lehetséges, hogy a progeszteron hatékonyabb lenne, ha már a fogantatás előtt vagy annak pillanatától kezdve használnák.”
Véleménye szerint további vizsgálatokat kell végezni az alkalmazás idejét és a beadás módját tekintve.
A vetélések okai nem teljesen ismertek, ugyanakkor az első trimeszterben lezajló vetélések több, mint feléért a kromoszóma rendellenességek tehetők felelőssé.
A másik ok az üres petezsák lehet, ami azt jelenti, hogy a megtermékenyített petesejt megtapad a méhfalon, de az embrió nem fejlődik tovább.
A vetélést gyakran összefüggésbe hozzák a dohányzással, az alkoholfogyasztással, a kábítószer-használattal és az anya egészségi állapotával. A March of Dimes adatai szerint bizonyos betegségek, mint például a cukorbetegség, a lupus vagy más immunrendszeri betegségek, illetve a pajzsmirigybetegségek növelhetik a vetélés kockázatát.
