A kardiológusok eleinte csodaszerként üdvözölték a gyufásdoboz méretű eszközt, amely a kulcscsont alá beültetve újraindíthatja az akadozó szívet. A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD – implantable cardioverter defibrillator) észleli a veszélyesen rendellenes szívverést (aritmiát), és áramütés segítségével helyreállítja a szív normális működését. A 80-as években történt bevezetése óta számtalan életet mentett meg, és a becslések szerint 70 százalékkal csökkentette a hirtelen halál kockázatát az aritmiás betegekben.
A szakértőket azonban aggasztja, hogy életmentő képessége ellenére egyre több bizonyíték utal jelentős hátrányaira is. Dr. Mark Sopher, a Royal Bournemouth kórház kardiológusa szerint az ICD-k által kibocsátott áramütések egyharmadát a szívverés variációi váltják ki, amelyek nem jelentenek közvetlen veszélyt a betegre. Az erős áramütéseknek pedig szörnyű pszichológiai hatása lehet. ”Az életmentésnek hatalmas ára van, nevezetesen a sokkterápia pszichológiai következményeit figyelembe véve” – állítja Dr. Sopher. A szakértő a kardiológusok európai konferenciáján elmondta, a kardiológusok gyakran találkoznak olyan betegekkel, akiknek élethossza ugyan megnőtt, életminősége azonban jelentősen leromlott: az ő esetükben az újabb áramütéstől való félelem akadályozza a normális életvitelt.
Sok beteg eszméletlen, amikor az eszköz kibocsátja az áramütést, de számos esetben a páciens eszméletén van. Dr. Sopher szerint az ICD sokk okozta hatást és fájdalmat nem szabad alábecsülni. ”Olyan ez, mintha belülről mellbe rúgna egy ló. Nem vitás, hogy szörnyű élmény lehet, ha a semmiből hirtelen áramütés ér valakit, amikor egyébként jól érzi magát.”
Roger Birchall, a 79 esztendős nyugalmazott oxfordi tanár eszméletén volt, amikor az ICD egymás után bocsátotta ki az áramütéseket. A férfi kamrai tachikardia következtében összeesett otthonában, ezért tavaly nyáron a John Radcliffe kórházban ICD-t ültettek be neki. Az egyik alkalommal, amikor éppen a kórházban kezelték, fél óra alatt tizenegy áramütést kapott a készülékből, ezért az orvosok végül kénytelenek voltak lekapcsolni. Roger egy hónappal később szívleállás következtében meghalt a kórházban. Fia, Hamish, azt nyilatkozta, szörnyű volt látni, ahogyan egykor életerős édesapját összetörte a rettegés és a szorongás, amit a váratlan áramütések okoztak. Hamish szerint édesapját nem tájékoztatták megfelelően az ICD-vel összefüggő pszichológiai kockázatokról, különben valószínűleg nem a hosszabb életet, hanem a jobb életminőséget választotta volna.
Dr. Sopher a konferencián elmondta, hogy a klinikai kardiológusoknak fel kell világosítaniuk a betegeket és hozzátartozóikat az ICD esetleges technikai meghibásodásáról és a ”nem megfelelő áramütésekről”. Azt is el lehet mondani, hogy ritkán van olyan beteg is, aki már megbánta, hogy beültették neki az eszközt. Dr. Sopher most egy olyan nemzetközi kutatásban vesz részt, amelyben 3 ezer beteg részvételével próbálják átprogramozni az ICD szoftverét, hogy csökkenteni lehessen a szükségtelen vagy nem megfelelő áramütések kockázatát.
