A terhességi vészes hányásnak, vagy latinosan hyperemesis gravidarumnak a 22 terhességi hét előtt jelentkező hányingert és hányást nevezzük. A kismamák 2 százaléka érintett. Súlyos formája kórházi ellátást igényel, ez akár testsúlycsökkenéssel is járhat. Megnő az alacsonyabb születési súly és a koraszülés kockázata is.
Ase Vikanes, az oslói Norvég Közegészségügyi Intézet doktorandusza és kutatócsoportja szerint “a betegség kialakulásában jelentős az anyai gének szerepe”. Kialakulásában a genetikai tényezőkön túl egyéb környezeti tényezők- az életmód, a testtömegindex, a dohányzás, a táplálkozás és az átvészelt fertőzések is szerepet játszanak.
Annak ellenére, hogy korábban a betegséget pszichés eredetűnek gondoltuk- ” a tudatalatti elutasítja magát a terhességet vagy az apa személyét” -Vikanesék a genetikai faktor jelentőségét vizsgálták. A vizsgálatba 2,3 millió olyan terhest vontak be, akik 1967 és 2006 között voltak kismamák. Közöttük 500 ezer leány és 400 ezer fiú édeasanyja szenvedett a kórtól. Kimutatták, hogy a leány újszülöttek háromszor gyakrabban betegszenek meg, de nem nő a kockázat azon férfiak terhes partnerénél, akiknek édeasanyja panaszos volt a terhessége során. Vikanes reméli, hogy felfedezése továbbiak előfutárává válik, ezáltal segítséget nyújtva a betegség gyógyításában is.
Dr. Brad Imler, az American Pregnancy Association elnöke szerint a hyperemesis “komoly egészségügyi kockázattal bír mind az édesanya, mind magzata számára”. Az okokra illetve kezelésre vonatkozó kutatások alapvetőek a társuló egészségügyi kockázat csökkentésében. Továbbá azt is kifejtette, hogy ez a megnövekedett kockázat nem ad okot aggodalomra, hiszen csak annyit jelent, hogy száz kismamából nem egyet, hanem hármat érint a betegség. Fontos lenne további kutatásokat végezni a környezeti tényezők, a táplálkozás és életmód vonatkozásában, hiszen ezeket szintén meghatározza a családi környezet.
Dr. Gene Burkett, a miami University of Miller School of Medicine szülész-nőgyógyász professzora szerint “hosszú ideig azt gondoltuk,hogy a betegség öröklődik”, de ez az első olyan eredmény, ami ezt alá is támasztja. További bizonyítékok kellenének, célszerű lenne más populációkat is megvizsgálni, mielőtt a genetikai kapcsolatot bizonyítottnak tekintenénk”.
A cikk online a BMJ 2010. április 30-i számában olvasható.
