2014 óta október 13-án tartjuk a Trombózis Világnapját, melyet a Nemzetközi Trombózis és Haemostasis Társaság kezdeményezett. Ezen a napon igyekszünk felhívni a figyelmet erre az igencsak gyakori betegségre – artériás trombózishoz évente több mint 10 millió halál köthető, ez a szám pedig az elmúlt 20 évben 25-35 %-kal növekedett.
Trombózisnak hívjuk, amikor annyira fokozott a véralvadás, hogy az erekben akár vérrögképződés is megindulhat. Az ér lehet bármilyen véna vagy artéria, így előfordulhat mélyvénás trombózis (vénás) vagy artériás trombózis is (artéria). A létrejött vérrögöt trombusnak nevezik. A vérrög lelassíthatja vagy blokkolhatja a normális véráramlást, de az is előfordulhat, hogy a rög vagy annak egy leszakadt darabja kijut a véráramból és eljut egy szervhez. Amennyiben egy szervben zárja el a véráramlást, embóliáról beszélünk. A trombózis a szívroham, a tromboembóliás stroke és a vénás tromboembólia gyakran megelőzhető alapbetegsége, amely a szív- és érrendszeri – sokszor halálos kimenetelű – betegségek három leggyakrabban előforduló fajtája.
A két legfontosabb kategória a trombózisok felosztásában a mélyvénás és az artériás trombózis. Mélyvénás trombózis során az alsó végtagokban alakul ki vérrög, melynek nagy veszélye, hogy a vérrög leszakadó darabjai a tüdőbe juthatnak a véráramon keresztül, ahol embóliát okozhatnak. Artériás trombózis esetén inkább jellemző a vérlemezkék összetapadása az érfal belső sejteivel, de kialakulhat érelmeszesedés vagy egyéb érbetegségek miatt is. Főként a szívhez vezető artériák elzáródása és az agyi erek trombózisa sorolható ide. A trombózis leggyakoribb tünetei közé tartozik a lábdagadás – vagy más néven a láb ödémásodása, illetve a fájdalom az adott végtagban.
Azonban nem minden esetben utalnak jelek a trombózisra, ezért a beteg nem veszi észre, hogy nem megfelelő a véráramlás szervezetében, – ilyenkor már csak a tüdőembólia az, amit észlel a beteg, mely sokszor már túl késő. Ha a vérrög eljut a tüdőbe és elzárja a főartériákat, megszűnhet a tüdő működése és hirtelen halál áll be. Amennyiben, a szerencsésebb eset fordul elő, és a trombus kisebb ereket zár el a tüdőben, a beteg légzési nehézséget, köhögést, véres köpetet, mellkasi fájdalmat tapasztalhat, melyekkel azonnal orvoshoz kell fordulni.
A néma trombózissal járó tüdőembólia elleni leghatékonyabb védekezés a megelőzés. Ne halogassuk a rendszeres kivizsgálásokat, figyeljünk oda olyan kis jelekre is, mint egy végtagfájdalom vagy elszíneződés! Különösen fontos ez a veszélyeztetett csoportba tartozóknak, azok számára, akik genetikailag hajlamosak (melyet trombofíliának nevezünk, ez a lakosság körülbelül 10%-át érinti), már diagnosztizáltak náluk kardiovaszkuláris betegségeket, daganatot vagy már átestek korábban trombózison. A trombózist túlélőknél nagy esélye van újabb érelzáródás kialakulásnak, ezért számukra legtöbbször véralvadásgátló terápia javasolt a későbbiekben.
Sokat segíthet, ha odafigyelünk életmódunkra. A sok ülés vagy fekvés, mozgásszegény életmód és az ebből kialakuló túlsúly, a dohányzás mind növelik a trombózis esélyét. Ha tehetjük, polcoljuk fel lábunkat, hogy ne lógjon, mellőzzük a dohányzást és a zsírban gazdag ételeket, igyekezzünk hetente a körülményekhez és lehetőségekhez mérten mozgni. A mozgás lehet csak pár perc séta óránként, nyújtózás, végtagok átmozgatása vagy egy kis lépcsőzés is. Bizonyosodjunk meg róla orvosi kivizsgálás segítségével, hogy hajlamosak vagyunk-e trombózisra. Amennyiben igen, kérjük orvosunk véleményét a megelőzés leghatékonyabb módjáról.
