Rekord számú résztvevő hallgatta a XXVIII. Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség éves konferenciáján az egészségpolitikai fórumot. AZ egészségügyet érintő olyan legfontosabb kérdések kerültek terítékre, mint például a humán erőforrás helyzet, az ellátás és betegút szervezés valamint mindezek finanaszírozása.
Több mint 400 résztvevővel, 2026. szeptember 16. és 18.-a között, Balatonfüreden tartják a XXVIII. Magyar Járóbeteg Szakellátási konferenciát és XXIII. Járóbeteg Szakdolgozói konferenciát.
A rendezvény első napján került sor az ágazat legfontosabb szakmai szereplőit megszólító kerekasztal megbeszélésre, ahol az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tisztifőorvos, a NEAK és az a OKFO reagált a Szövetség Állásfoglalásában felvetett témákra, valamint a felkért hozzászólóként a MESZK, MÁE, MÁIE, EGVE, MOK, Kórházszövetség képviselőinek, illetve a közönség kérdéseire.
A kerekasztal felvezetéseként Dr. Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Szövetség elnöke bemutatta állásfoglalásukat a legfontosabb szakmai problémák azonosításához, valamint a szakmai szempontokat is tiszteletben tartó megoldások megtalálásához. (Ezt teljes terjedelmében csatoltuk.)
Dr. Buga László az Egészségügyi Minisztérium szakellátásért felelő államtitkára a felvetett témákkal kapcsolatban előre bocsátotta, ez mind releváns felvetés, és hogy igyekeznek mindennel aktívan foglalkozni, de priorizálni kell. Egyetértett azzal, hogy a magyar ellátórendszerben fekvőbeteg ellátási túlsúly van, ami hosszabb távon egyszerűen nem fenntartható, így járóbeteg ellátás fejlesztésére van szükség. Stratégiailag fontos, hogy egyfajta autonómiája legyen a járóbeteg ellátásnak, ami segít a HR kihívások kezelésében is. Elhangzott, hogy az a jó járóbeteg fejlesztés, ami fekvőbeteg ellátásban eltöltött időt spórol meg. Hangsúlyozta, hogy mindebben (is) az ellátásszervezés a kulcs, egyértelmű betegutakra van szükség.
Dr. Kőrösi László a NEAK főigazgató-helyettese bevezetésként elmondta, hogy az ő értelmezésében a járóbeteg ellátásba tartozik a szakellátás és a háziorvosi ellátás is, ami így nagyobb funkciót, feladatot és felelősséget is jelent. Szorgalmazta a járó szakellátás és a háziorvosok szoros együttműködését, ugyanakkor a háziorvosoknál a szoros praxisközösségi forma megítélése szerint „nem vezetett sehová”. Jelenleg a beteg kap egy diagnózist és utána magára van utalva a gyógyítása megszervezésében, ehelyett a háziorvosának kellene leszervezni a betegutat. Kiemelte, hogy szerinte nem a finanszírozás (a pénz) a nagy gond, sokkal inkább az ellátás szervezése.
Dr. Szondi Zita, az OKFŐ Egészségügyi Ellátórendszerért Felelős főigazgató-helyettese leszögezte, hogy az akut sürgősségi ellátást mindenki kapja meg, a többi ellátási forma pedig tervezhető. Hozzátette, hogy ha krónikus betegség nincs jól ellátva, a páciens meg fog jelenni a sürgőségi ellátásban. A tervezhető ellátásoknál kötelező előjegyzés szükséges, véleménye szerint több kapacitás is van a járóbeteg szakellátásban mint amennyi jelenleg ki van használva. Hozzátette, hogy a JIR rendszere valóban felborította némiképpen a területi ellátási kötelezettség rendszerét.
Dr. Buga László államtitkár úr a területi ellátási kötelezettségre kitérve elmondta, hogy látják a problémát, és megítélésük szerint a TEK rendszerét mindenképpen újra kell gondolni. Ezt követően aláhúzta, hogy betegút monitoringra van szükség. Erre kell ráépülnie az indikátorrendszernek, ami megmutatja hol van a gond, mi lehet az ellátás késésének az oka, hol vannak a beavatkozási pontok. Minderre kell ráépülnie az ösztönző finanszírozásnak. A jelenlegi rossz rendszer példájaként a sürgősségi ellátásban megjelenő, de arra valójában rá nem szoruló beteget említette, ugyanis ez a probléma önmagában a sürgősségi ellátásban nem megoldható. Elhangzott: tudja, hogy minden tervezetten történjen nem megoldható, de törekedni kell rá. Végezetül a szabályozókat illetően rámutatott, hogy megítélés szerint nem a szabályozás lecserélése a megoldás, inkább ösztönzők kialakítása a meglévő jogszabályok betartására.
Dr. Orosz Beatrix országos tisztifőorvos ellátásszervezés ügyben a veleszületett szifilisz járványt hozta példaként, mivel az 100 százalékban megelőzhető lenne. Ennek ellenére egyre több ilyen eset tűnik föl (elhangzott, hogy idén júliusra meghaladtuk a teljes 2025 esetszámot), mivel az ellátás fragmentált, nincsenek betegutak, és óriási területi egyenlőtlenségek vannak, ami már egészségügyi kockázatot jelent. Pozitív példa pedig az integrált sürgősségi és alapellátási ügyelet, közös betegfogadással, majd a triázs után minden beteg az állapotának megfelelő szintű ellátásban részesül. Hozzátette, hogy az integrált ügyeletekhez érdemes lenne hozzátenni még egy ügyeletes patikát is.
A humánerőforrás helyzetet illetően államtitkár úr kitért azokra a felvetésekre, amik a képzés felgyorsítására utaltak. Elmondta, hogy az orvosképzés átalakítása nagyon lassú folyamat lenne, de a „nagy” szakmák (pl. belgyógyászat) felgyorsíthatóak lennének, véleménye szerinte itt az alapképzés túl hosszú, érdemes lenne helyette licenszvizsgák kiszélesítésében gondolkodni. Az elhangzottakra reagálva azt is elmondta, hogy mindenképpen be kell vezetni, hogy rezidenseket fogadhasson a járóbeteg szakellátás is.
A magánszektor elszívó hatását illetően Dr. Kőrösi László leszögezte: az állami ellátás önmagában a bérekben nem tud versenyezni. Hozzátette, hogy jelenleg az orvosi bérekben nincs teljesítmény alapú különbség, mint ahogy az intézményi finanszírozásban sem (jelenleg az intézményi finanszírozás több mint a fele fix, bér jellegű). Pedig a teljesítményalapú finanszírozás és bérezés fontos lenne a munkaerő megtartásában. Rámutatott arra is, hogy bár a magánszektorban történő munkavállalás OKFŐ engedélyhez kötött, mégsincs központi nyilvántartás a magánban szektorban dolgozókról.
A témához kapcsolódva Dr. Álmos Péter a MOK elnöke bemutatott egy a tagjaik körében végzett felmérést, miszerint a magán szektorban történő munkavállalás esetében két olyan szigorítás akadt, aminek érdemi támogatása volt (bár mindkettő esetében ez kevesebb volt mint 50%): a szakvizsga megszerzését követő moratórium (időkorlát amíg nem vállalhat a friss szakorvos magánban munkát), illetve a munkavállalás valamely, az állami szektorban mért minőségi indikátor teljesüléséhez kötése.
Dr. Szondi Zita e téma kapcsán megjegyezte, fontos kérdés, hogy szigorítani vagy motiválni kellene? Rámutatott, hogy lehet a magánorvosi tevékenységeket is szabályokkal korlátozni, például a kapacitás korlátozással. Azonban – tette hozzá – a felmérések szerint nem elsősorban a bérezés miatt vándorolnak el az orvosok a magánellátásba, inkább kiszámíthatóság hiánya és a munkakörülmények miatt.
A népegészségügyet illetően az országos tisztifőorvos asszony leszögezte, hogy azt csak egységes rendszerbe szervezve képelhető el. Mind a védőnői ellátás, mind az EFI-k csak ebben a rendszerben képzelhetőek el, népegészségügyi kulcsszereplők nem lehetnek máshol, egységes irányítás alatt kell lenniük.
A résztvevők a második, szakmai napon áttekintik a klinikum aktualitásait, és olyan témák is terítékre kerülnek, mint például a mesterséges intelligencia, telemedicina, dohányzás vagy a laboratóriumi diagnosztika.
A harmadik napon az intézményi menedzsmentről, a mindennapok kihívásairól lesz szó, kiemelten foglalkoznak majd HR kérdésekkel és informatikai témákkal.
