Vér-, vagy csontvelői eredetű őssejt?

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

Azon betegeknél, akiknél az alkalmazott kemoterápia, besugárzás, vagy az alapbetegség következtében a csontvelő károsodik, érdemes az életminőség biztosításához őssejt-átültetéshez fordulni. Mindazonáltal idáig nem volt egyértelmű, hogy az őssejtek előállításához a donor vérét, vagy csontvelőjét érdemes-e felhasználni. Dr. Claudio Anasetti professzor és a Dél-Floridai Egyetem munkatársai erre a kérdésre keresték a választ.

A tanulmányozott beteganyagnál az elmúlt tíz évben végeztek nem rokon egyénből származó beültetést, 75 százalékban ezek a perifériás vérből, a maradék esetekben a csontvelőből származtak. A két csoport között szignifikáns túlélési különbség nem adódott. Azonban míg a véreredetű őssejtek esetén alacsonyabb a kilökődési veszély, addig csontvelői eredet mellett kisebb kockázattal kell számolni a graft-versus-host betegséggel (GVHD) – ez állapot azt jelenti, hogy a beültetett immunkompetens sejtek a gazdaszervezet (számukra idegen) sejtjei ellen fordulnak.

A két módszer eddigi megítélése ellentmondásos volt a szakirodalomban, ugyanis egyes vizsgálatok szerint perifériás vér esetén súlyosabb a GVHD, mások szerint ebben az esetben kisebb a kiújulási hajlam, és nő a túlélés. Ugyanakkor Anasetti és munkatársai szerint a túlélési adatok mindkét módszer esetén hasonló hatásfokot mutatnak, azonban a hosszabb távú betegségmentes túlélés mégis a csontvelőnek kedvez.