Ugyanez a kutatás azonban azt is kimutatta, hogy a beavatkozás előtti hónapokban gyakran alkalmazott gyógyszer nem fokozza tovább a túlélés ekképpen megnövekedett időtartamát.
A michigani Beaumont Kórház kutatásának vezetője, Dr. Dmitry Goldin radiológus elmondta, még rengeteg új információra tehetünk szert a különböző kezelések közötti összefüggések vizsgálatával. ”Mindig új kezelések jelennek meg, de olyan gyorsan fejlesztik őket, hogy gyakran nem is tudjuk pontosan ezeknek az összefüggéseknek a következményeit vagy szövődményeit. Vizsgálnunk kell a kezelések sorrendjét” – mondta a kutató.
A Miami Beachen megrendezett Endovaszkuláris Terápia Nemzetközi Szimpóziumán bemutatott kutatáshoz Goldin és munkatársai 39 előrehaladott vastagbéldaganatos beteg orvosi adatait elemezték, akik ittrium-90 mikrogömbös radioembolizáción estek át. Az USA Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatala (FDA) által jóváhagyott új, nem sebészeti kezelés során apró radioaktív gyöngyöket juttatnak a nem műthető májdaganatok mellé. A betegek közül harminc bevacizumab gyógyszeres előkezelésben is részesült, melynek időtartama háromtól több mint kilenc hónapig váltakozott.
Az ittrium-90 tartalmú gyöngyökkel végzett kezelés során az ágyéknál egy katétert vezetnek be addig, amíg el nem érik a máj artériáját, majd több millió mikrogyöngyöt juttatnak a daganatok közvetlen közelébe. Ezek a gyöngyök nagy dózisú sugárzást bocsátanak ki közvetlenül a rákos sejtekbe, miközben az egészséges sejteket megkímélik.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a mikrogyöngyös kezelés és az utolsó gyógyszeres kezelés között három hónapnál rövidebb idővel rendelkező 17 beteg 40 százaléka esetében kellett korábban leállítani a mikrogyöngy infúziót azért, mert túl lassú volt a véráramlás a daganatok közelében, ami sokkal nagyobb arány, mint azoknak a betegeknek az esetében, akiknél az utolsó bevacizumab kezelés régebben történt. Goldin szerint ez nem meglepő, hiszen a bevacizumab fő hatása az, hogy elzárja a daganatok vérellátását.