Üzennek a kardiológusok!

A dohányzás korunk legelterjedtebb szenvedélybetegsége, melyet a XX. század pestisének is szoktak nevezni, hiszen az általa okozott halálozás világszerte a középkori fertőző betegségek pusztításával vetekszik.

Ettől a pestistől a XXI. század is szenved.
151 ország adatait tekintve a serdülőkorú lányok mintegy 7, míg a fiúk nagyjából 12 százaléka hódol e káros szenvedélynek. A statisztikai adatok szerint a Föld 15 évesnél idősebb lakóinak egyharmada, közel 1,3 milliárd ember fújja nap, mint nap a füstöt. Ez azt jelenti, hogy hazánkban évente 35 ezer ember veszíti életét dohányzással összefüggő betegségek következtében: ez a szám az éves halálesetek mintegy húsz százalékát teszi ki. Közel 2500 azon passzív dohányosok száma, akiket mások cigarettafüstje öl meg. A személyenkénti cigarettafogyasztás hazánkban duplája a világátlagnak, vagyis fejenként meghaladja az évi háromezer szálat.

A dohányzás során szervezetbe került anyagok károsítják az ereket és hozzájárulnak azok elmeszesedéséhez, valamint növelik a vérrögképződés (trombózis) veszélyét. A szívinfarktus kockázata a dohányosok körében sokkal nagyobb, mint a nemdohányzók esetében, ugyanis azoknál, akik nap, mint nap rágyújtanak, a szívet tápláló koszorúereken úgynevezett plakkok képződnek, melyek előbb szűkítik, majd később elzárják az ereket, ez pedig a szívinfarktushoz vezet. A plakkok egy része ráadásul hirtelen, minden figyelmeztető tünet nélkül vérrög okozta koszorúér-elzáródást, a betegek harmadánál pedig hirtelen szívhalált okozhat – hangsúlyozta Prof. Dr. Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke.

A felmérések szerint a dohányzók mintegy 75 százaléka szeretne megválni rossz szokásától. Nagyon sokan azonban hamar feladják, nem gondolva arra, hogy tíz évvel hosszabb élettartamra számíthatnak azok, akiknek időben, akár 40-50 éves korukban sikerül lemondaniuk a káros szenvedélyről. A magukat dohányosnak valló felnőttek, több mint 90 százaléka serdülőkorában kezdett hódolni szenvedélyének. Az ő esetük is példázza, hogy igazi rászokás azoknál alakul ki, akik 19 éves koruk előtt váltak a cigaretta rabjává. Ők nehezen, vagy sose szoknak le, míg a 25 éves koruk után ’bűnbeesők’ közül többen jó eséllyel elég hamar abba tudják hagyni. Abban viszont minden szakember és laikus egyetért, hogy minél korábban kezdett hódolni a káros élvezetnek valaki, annál nehezebben tud megválni tőle, lemondani róla.
Holott, ha időben abbahagyják a dohányzást, az általa okozott károsodások visszafordíthatóak. A cigaretta letételét követő  20 perc múlva a vérnyomás és pulzus visszatér a normális szintre, 8 óra múlva a vér oxigénszintje újra normális lesz, egy nap elteltével jelentősen csökken a hirtelen szívhalál kockázata, három hónap után a tüdő teljesítménye 30 százalékkal javul, egy év után a szívinfarktus rizikója is csökken. A dohányzás okozta életesély-csökkenés azonban teljesen csak 15 évvel a leszokás után egyenlítődik ki azokhoz képest, akik soha sem dohányoztak.

A dohányos feladata és felelőssége, hogy saját és környezete érdekében szokjon le a dohányzásról, illetve, hogy szenvedélyével ne terheljen másokat. A nemdohányos feladata, hogy minden eszközzel védje meg magát a dohányfüst passzív belélegzésétől, mely nem elhanyagolható kockázatot hordoz. – fűzte hozzá az MKT elnöke.
A Magyar Kardiológusok Társasága azt kéri minden dohányzótól, gondolja át, s ha teheti, akkor végleg mondjon búcsút káros szenvedélyének, hiszen a dohányzásról való leszokással nagyon sokat tehet a szívinfarktus megelőzése érdekében, nem beszélve a közvetlen környezetükről, családjukról, hiszen nem csak önmagáért, hanem szeretteiért is felelősséggel tartozik.
Jöjjön ki szeptember 29-én a Városligetbe a Szívünk Napjára, ahol a szűrővizsgálatok mellett, szakembertől kaphatnak segítséget azok, akik le szeretnének leszokni a dohányzásról.

Aktív és passzív dohányzás

A dohányfüstnek két formáját különítjük el. Fő füst alatt a beszívott füstöt értjük. A mellékfüst a cigaretta szívási szünetében keletkezik és közvetlenül a levegőbe kerül. A környezeti dohányfüst a mellékfüstből és a dohányzó által kilélegzett füstből tevődik össze. Az aktívan dohányzók a fő füstöt és a környezeti dohányfüstöt szívják be. A passzív dohányosok a környezeti dohányfüstöt lélegzik be. A főfüst és a mellékfüst közel azonos összetételű, de kimutatott, hogy a mellékfüstben az egészségkárosító elemek: ingeranyagok, toxikus anyagok és rákkeltők nagyobb mennyiségben vannak jelen. Bármilyen megdöbbentő, de a passzív dohányzás legalább olyan károsító hatású, mint az aktív.
A környezeti dohányfüst-hatás csecsemőkorban és gyermekkorban kimutatottan fokozza a gégegyulladást, a légcső és hörghurut gyakoriságot, a tüdőgyulladás kialakulását. Hatására fokozódnak az asztmás panaszok. A dohányzó szülők gyermekei között gyakoribb a krónikus köhögés, köpetürítés. Zárt helyiségben a dohányfüst azonnali panaszokat: tüsszentést, orrfolyást, orrdugulást, szemviszketést, fejfájást, szédülést, torokfájást, rekedtséget, hányingert, köhögést, légzési nehezítettséget okozhat. Dohányosok környezetében élőknél gyakoribbak a szívpanaszok, romlanak a már meglévő tünetek, fokozódik a halálos szívizomelhalás gyakorisága. Kimutatott, hogy dohányos férfiak nemdohányzó feleségei között fokozott a tüdőrák előfordulása. A passzív dohányzás fokozza az orrüregi rákok kockázatát is. Passzív dohányos kismamák magzata növekedésében elmarad. Környezeti dohányfüst ártalomnak kitett csecsemők körében gyakoribb a hirtelen halál, az ún. bölcsőhalál előfordulása.

Hogyan szokjunk le?

A dohányzásról leszokni sokféle módszerrel lehet. A dohányosok nem egyformán reagálnak a különféle módszerekre. Temperamentumtól, alkattól függően az egyik embert érzelmileg, míg a másikat racionálisan lehet meggyőzni a leszokás előnyeiről.
A leszokást számos körülmény nehezíti, így elsősorban a nikotinmegvonási tünetek, az evéskényszer és a nem ritka következményes testsúlynövekedés. Tartós nem dohányzás alkalmával a szervezet hiányolja a megszokott mérget, mely jellegzetes hiánytünetekben nyilvánul meg: feszültség, nyugtalanság, türelmetlenség, romló koncentrálóképesség, fejfájás, alvászavar, gyomor-bélrendszerei panaszok, pl. székrekedés jelentkezhetnek.
A nikotinmegvonási tünetek átmenetiek, néhány nap-hét alatt teljesen megszűnnek. Általában az idő múlásával fokozatosan csökkennek, de hullámzó intenzitással is jelentkezhetnek: kedvezőbb időszak után váratlanul hevesebb nikotin-éhség jelentkezhet, mely percek (kb. 5 perc) alatt spontán megszűnik.

Néhány jó tanács a leszokni vágyóknak:

 Hagyjon időt saját magának!
 Készüljön tudatosan!
 Pontosan tervezze meg, hogy miért, hogyan és mikortól fogja kezdeni a „cigaretta stop”-ot.
 Tüntessen el a környezetéből mindent, ami a dohányzásra emlékezteti, pl. öngyújtót, hamutartót.
 Takarítsa ki lakását, autóját, mossa át ruháit, hogy megszűnjön a cigaretta szaga a környezetében.
 Nyugodt időszakot válasszon, pl. szabadságot, hosszú hétvégét a leszokás elkezdésére.
 Próbáljon meg találni valakit a baráti körében vagy a családjában, akivel együtt szokhat le!
 Rövid időszakokra tervezzen, ezért tűzzön ki célul magának egy napot, egy hetet, két hetet, négy hetet, tíz hetet, amikor nem dohányzik. Ha elérkezik az egyes időszakok végéhez, lepje meg magát valamivel (pl. egy új könyvvel, CD-vel, kirándulással, stb.). Az igazán nagy jutalmat hagyja a program végére, amit méltón megünnepelhet!
A dohányzás abbahagyása testsúlynövekedéssel járhat. Étrendünk átalakításával meg tudjuk előzni szervezetünknek ezt a mérgezés alól felszabadult reakcióját.