Az olasz kutatók még nem tisztázták, hogyan működik a gén, de bíznak benne, hogy a célzott terápiás eljárások számát egy újabb célpontot találtak. Azonban a klinikai hasznosítás még nem várható egyhamar. A Journal of the American Medical Association március 2-i számában megjelent tanulmány szerint a szóban forgó gén igen erőteljesen növeli cukorbetegség kialakulásnak kockázatát.
Azonban a munkát kritizáló Dr. Steven D. Wittlin (Rochesteri Egyetem) szerint a rendelkezésre álló betegcsoport 92,5 százalékában nincs jelen a hibás gén, csak a cukorbetegek 7-8 százalékában.
A 2-es típusú cukorbetegség során a szervezet nem dolgozza fel megfelelően a szőlőcukrot. A világon mintegy 250 millióan szenvednek ebben a betegségben, a fekete, a latin-amerikai és az indián populációban kiemelten gyakoribb az előfordulás, további kockázati tényező a kor, a túlsúly, és a családban való előfordulás. Idáig számos genetikai rendellenességet azonosítottak, ezek viszont mindösszesen a cukorbeteg populáció 10-15 százalékát fedik le.
Az olasz kutatók vizsgálataikat 6500 olasz, 2000 amerikai és 400 francia egészséges, illetve cukorbeteg egyénen végezték el, munkájuk során a HMGA1-gén variánsát célozták, melynek gyakorisága 2-es típusú cukorbetegségben 7-8 százalék volt. Ez az olasz csoport esetén 16-szoros kockázatot jelentett azokhoz képest, akik nem hordozták a variánst. A gén a cukorbetegség alapjelenségét, az inzulinrezisztenciát befolyásolta.
A vizsgálat megerősítéséhez, illetve annak klinikai alkalmazhatóságának megítéléséhez további vizsgálatok szükségesek.
