Új irányvonalak a rezisztens hypertónia kezelésében

A David A. Calhoun kardiológus professzor és kollégái által végzett kutatás szerint a rezisztens hypertónia életmódváltással – kevesebb só és alkohol fogyasztásával, fogyással – sikeresen kezelhető lenne. Diagnosztizálni és kezelni kell a magas vérnyomás másodlagos okait is és hatékonyabban kell alkalmazni a többszörös gyógyszeres kezeléseket. Calhoun szerint nem lehet tudni, hogy hány magas vérnyomásban szenvedő embernek van rezisztens hypertóniája az Egyesült Államokban, bár klinikai vizsgálatok kb. 20-30 % közé teszik ezt az arányt.

„A rezisztens hypertónia kialakulásában nagy szerepet játszik az életkor, illetve a túlsúly és sajnos egy ilyen öregedő, nehezen növekvő társadalomban a népesség egyre nagyobb részét fogja érinteni. Az embereknek fel kellene ismerni a vérnyomás-ellenőrzések fontosságát. A rezisztens hypertóniában szenvedő betegeknél nagyobb az előfordulási valószínűsége a szív- és érrendszeri betegségeknek is, mint például a szívinfarktus és a stroke.” Calhoun és kollégái hangsúlyozzák, hogy a vizelethajtás alapvető fontosságú a rezisztens hypertónia kezelésében. Javaslatuk szerint minden kezelésnek tartalmaznia kellene egy hosszabb vizelethajtásos eljárást annak érdekében, hogy csökkentsék a folyadék-visszatartást és ezáltal a magas vérnyomást. Hozzáteszi még azt is, hogy néhány beteg számára kifejezetten hasznos lehet a „mineralocorticoid receptor antagonists” (MRAs) hozzáadása a kezelésükhöz. Az MRAs-t hagyományosan az úgynevezett elsődleges aldostronism kezelésére használják, ami a rezisztens hypertóniás betegek kb. 20 %-ában megtalálható. A legutóbbi klinikai kutatások pedig azt mutatták, hogy az MRAs hasznos lehet a rezisztens hypertónia kezelésében, még a kimutatható aldosterone túltermelés hiánya esetén is. „Az MRAs hasznosságára a rezisztens hypertónia kezelésében mostanában jöttek rá. A hypertónia specialistái egyre többet használják más orvosokkal ellentétben. Az MRAs használata biokémiai megfigyelést igényel, különösen a szérum kálium tartalmának mérését, ami korlátot szab a használatának.”Calhoun szerint fontos megjegyezni, hogy a nem ellenőrzött magas vérnyomás és a nem ellenőrzött rezisztens hypertónia nem ugyanaz és valójában a sikeres kezelés érdekében kulcsfontosságú, hogy meg tudják különböztetni egy betegnél, melyikben szenved.

„A magas vérnyomást okozhatja a nem megfelelő gyógyszeres kezelés, ami nem egyenlő a rezisztens hypertóniával” – állítja a szerző. „A kezelés megerősítése az első lépés a magas vérnyomás kezelésében. Nagyon fontos megfelelő diagnózist felállítani, mert rezisztens hypertóniás betegeknek nagyon gyakran vannak egyéb, másfajta kezelést igénylő tünetei, ami bonyolítja a kezelésüket. Ha felismerhető, hogy a hypertónia másodlagos okozója mondjuk alvászavar, vesebetegség, elsődleges aldosteronism vagy veseartéria-szűkület, akkor szükséges lehet a beteg beutalása a megfelelő specialistához, hogy ezeket a bajokat is kezeljék, ezáltal javulhat a vérnyomás is.”