Rosszul kezelik a prosztata rákot?

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

‘Az eredmények azt sugallják, hogy sok férfit, akiknél kicsi az esélye annak, hogy a rák tovább terjed, túlkezelnek’ – mondta el New York-i Presbiteriánus Kórház- Weill Cornell Orvosi Központ kutatója, Daniel Barocas.

A kutatók 1.886 prosztata rákos férfi adatait dolgozták fel. Körülbelül 16 százalékuknál a daganat korai stádiumban volt és a prosztatán belül helyezkedett el, így a szóródás esélye minimális tehető- ezáltal alkalmasak lettek volna arra, hogy terápia helyett csak megfigyeljék őket, azaz folyamatosan ellenőrizzék a daganat növekedését. ‘Azonban csak 9 százalékuknál éltek ezzel a lehetőséggel’ – mondta el Dr. Barocas.

Kezelni vagy nem kezelni? Ez a legnagyobb kérdés, amivel a prosztata rákos férfiaknak szembe kell nézni. Főleg akkor nagy a dilemma, ha a daganat kicsi, a prosztatán belül helyezkedik el és gyógyítható. A prosztata rák olyan nagyon lassan nő, hogy sokszor később sem válik életet veszélyeztetővé, sok beteg, főleg idősebbek, hamarabb meghalnak valamilyen más okból, még mielőtt a prosztata rákjuk gondot okozna.#img1#

De néhány esetben a rák kezelés nélkül a prosztatán kívülre terjedhet. Ebben az esetben többé nem gyógyítható. A fentiek következtében az orvosi körökben nincs igazán egységes álláspont arról, melyik a célszerűbb: a beavatkozás és a rákos sejtek elpusztítása vagy a figyelmes várakozás, amelyet aktív felügyeletnek is neveznek. (A kezelés legtöbbször a prosztata eltávolítását vagy sugárterápiáját jelenti.)

A figyelmes várakozás a szoros megfigyelésből, rendszeres rectális digitális vizsgálatból (a prosztata végbélen keresztüli ujjal való kitapintása), szövetmintavételekből és PSA (prosztata-specifikus antigén) vér koncentrációjának méréséből áll. A PSA mennyiségének növekedése a prosztata rák terjedésének a jele lehet.

A vizsgálat során a kutatók a nagy nemzetközi adatbázisok prosztata rákos betegeinek adatait dolgozták fel. Azt találták, hogy az idősebb embereknél sokkal gyakrabban választották a szoros megfigyelést, mint a fiataloknál: a 70 év fölöttieknél 26-szor gyakrabban, mint a 63 évnél fiatalabbaknál. Akiknél alacsony volt a PSA szint, szintén előnyben részesítették a megfigyelést az aktív terápiával szemben.

De összességében kiderült, hogy figyelmes várakozást sokkal kevesebbszer használják, főleg fiatal férfiaknál, mint ahogy az szükséges lenne. Miért választják mégis az aktív beavatkozást a nagyobb költésegek és a lehetséges mellékhatások ellenére, akkor, amikor nincs is rá szükség? ‘Félelem és aggodalom’- adja meg a választ Dr. Barocas- ‘a rák friss diagnózisa szorongást vált ki az orvosban és a betegben egyaránt, amely arra ösztönzi őket, hogy cselekedjenek.’

Dr. Eric Klein, a Cleveland Klinika urológus főorvosa elmondta, a dolog ennél sokkal összetettebb. ‘Először is, az orvosoknak nincs meg a lehetőségük, hogy meg tudják jósolni, melyik az a beteg, akinél az alkalmazott figyelmes várakozás során bajt észlelnek és később teljes mértékben szüksége lesz a kezelésre’ – mondta el a szakember. Ha a daganat már átterjedt, akkor a prognózis nagyon rossz. ‘Azoknál a férfiaknák, akiknél a szoros megfigyelést választják és később mégis teljes körű beavatkozásra van szükség, egy a négyhez az esélye annak, hogy a rák többé nem gyógyítható.’- mondta el Dr. Klein.

Klein semleges álláspontot képvisel a kérdésben. ‘A férfiak többségénél évekig semmi gond nem jelentkezik, de van egy kis csoport, akiknél viszont fellép a daganat előrehaladása, és nem lehet előre tudni, hogy kik ezek.’ Dr. Barocas szerint ez egy olyan döntés, amelyet a férfiaknak, főleg az idősebbeknek, meg kell beszélniük az orvosaikkal. ‘Nincsen mindenkire érvényes helyes válasz.’ – fogalmazott a szakember.