Dr. Hertzel C. Gerstein és a kanadai McMaster Egyetem munkatársai szerint a vércukorszint egészséges betegeknek megfelelő szinten tartása mintegy 19 százalékkal növeli 2-es típusú cukorbetegek és szívbetegek esetén a halálozási kockázatot. Ugyan a több, mint ötéves vizsgálati időszak alatt a szívrohamok száma csökkent, azonban egészében véve az eljárás mégsem bizonyult előnyösnek.
A tanulmány a hosszú távú vércukorszintre irányuló vizsgálatot vette alapul. A magas vércukorszint mellett a vérben lévő hemoglobinhoz kötődnek a cukormolekulák, az így kialakult hemoglobin (A1C) szintjét mutató teszt segítségével lehet következtetni arra, hogy a megelőző 2-3 hónapban mennyire volt rendezett a beteg vércukra. Hat százalék alatti értéket szokták egészségesnek elfogadni, azonban a szóban forgó vizsgálat szerint ezt a szintet igen nehéz cukorbetegekben elérni.
A tanulmány során 40 és 79 közötti egyéneket vizsgáltak, akik A1C-értéke 7,5 százalék feletti volt. Az önkénteseket véletlenszerűen két csoportra osztották: az egyik esetben intenzív vércukorkontrollt valósítottak meg, míg a másiknál a hagyományos betegvezetést vették alapul. A 2001-ben megkezdett vizsgálatot 2008-ben le kellett állítani, ugyanis az intenzív kontrollnak alávetett csoportban magasabb volt a halálozási kockázat. Ebben a csoportban sikerült az A1C-értéket 6 százalék alá szorítani, azonban ennek ára volt: életmód-változtatás, több gyógyszer, illetve gyakoribb inzulinterápia. A leállítás időpontjában ugyan a szívinfarktusok száma csökkent, azonban a teljes halálozási index, mely egyéb okokra is kiterjedt, növekedett.
A cikk tanulsága, hogy 2-es típusú cukorbetegség esetén az orvosok ne célozzák meg a 6 százalékos A1C-értéket, hanem állítsák be a betegeket állandó terápiára, ugyanakkor a betegek számára a megfelelő kontroll lehetőségét is biztosítani kell, ugyanis a magas vércukor káros hatással van a szemre, a vesére, és más szervekre is.