A thiazolidinedion (TZD) egy éven keresztüli alkalmazása 50%-kal emelte a csonttörések kialakulásának veszélyét, azokhoz a betegekhez képest, akik nem szedtek TZD-típusú gyógyszereket. Még kifejezettebb volt a különbség 65 év feletti hölgyek esetén.
„Idősebb hölgyek esetén a csontritkulás miatt eleve nagyobb a csonttörés veszélye, ez magyarázhatja, körükben miért befolyásol jobban a TZD” – mondja a tanulmány vezetője, Dr. L. Keoki Williams, a Henry Ford Kórház Belgyógyászati Osztályának munkatársa. A tanulmány a The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism című szaklap februári számában jelent meg.
A TZD-k (pl. pioglitazon és rosiglitazon) az inzulinrezisztenciát csökkenti, ezáltal érzékenyebbé téve a szervezetet az inzulinhatásra. A TZD-k szintén csökkentik a máj által előállított glukóz mennyiségét.
Azonban a TZD-k csontvesztéshez vezetnek, ami növeli a csonttörés esélyét. További kockázat, hogy a 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinhasználat eleve megnövekedett csonttörési kockázathoz társul.
Dr. Williams és munkatársai retrospektív tanulmányuk során 2000 és 2007 között 19070 beteget tanulmányoztak, közülük 9620 nőt, és 9450 férfit. Ebből 4511-en szedtek valamilyen TZD-készítményt. Az adatbank szerint hölgyek esetén már egyéves TZD-használat növelte a nem traumás eredetű csonttörések bekövetkezésének veszélyét.
Azonban a csontritkulással összehasonlítva – ahol főleg a gerinc és a csípő érintett – TZD-s betegeken esetén a csonttörések helye is speciálisnak bizonyult: inkább a felső végtag, valamint az alsó végtag térd alatti szakasza mutatott nagyobb törési kockázatot.
A nők esetén 65 év felett 70%-kal nőtt a kockázat, míg férfiak esetén – korra való tekintet nélkül – ilyen jellegű összefüggést nem találtak. Ez viszont nem erősítette meg más tanulmányok felvetéseit.