A petefészekrák viszonylag tünetszegény, így felismerése gyakran már csak előrehaladott stádiumban történik, amikor már nem lehet eredményesen kezelni. A Laura Havrilesky és a Duke Rákintézet kutatói elemezték a petefészekrák biológiai sokszínűségét, és arra a következtetésre jutottak, hogy az alkalmazott szűrőmódszer megkérdőjelezhető. Ugyanakkor más megközelítést tartanának szükségesnek a probléma megoldására, melynek kifejlesztése intenzív munkát igényel.
Ugyan a petefészekrák a köztudatban egységes betegségként szerepel, azonban számos szövettani altípusa létezik. Leegyszerűsítve az osztályozást, két típus különíthető el: a lassan növekvő forma, mely hónapok-évek alatt jut el előrehaladott stádiumba, illetve az igen agresszív variáns, melyben génmutációk játsszák a főszerepet.
Havrilesky és munkatársai egy adatbázis információit használták fel, hogy értékeljék a szűrési módszereket. Az Egyesült Államok lakosságának negyedére kiterjedő adatbázis – altípusonkénti bontásban – tartalmazta a betegség előfordulását, gyakoriságát, és betegek a túlélési adatait. Az eredményeket összehasonlították egy brit vizsgálattal, mely a CA125- és az ultrahangos szűrés hatásfokát célozta. Az Egyesült Államokban az 50 év feletti nők szűrése mintegy 15 százalékkal csökkentette a petefészekrák következményekénti halálozási számot, azonban súlyozva az altípusok között a szám már csak 11 százalék.
A magyarázat szerint a szűrővizsgálat inkább a lassan növő formát ismeri fel, azonban a halálozási arány kifejezett csökkentéséhez inkább az agresszív daganat korai felismerése és kezelése kellene.
