A közel 26 ezer ember részvételével a niacin alkalmazásáról készített nagyszabású kutatás kiábrándító eredményeket hozott a szívbetegek számára. A European Heart Journal legutóbbi számában közzétett tanulmányból az derült ki, hogy azok a betegek, akik a szimvasztatin hatóanyagú sztatin gyógyszer mellett niacint (B3-vitamint) is szedő betegek nem tapasztaltak extra előnyöket a szív-eredetű halálozás, a nem halálos szívroham, a stroke, illetve az angioplasztika vagy bypass műtét szükségessége terén. Az eredmények azt is kimutatták, hogy a niacint szedő betegek esetében gyakoribb volt a vérzés és/vagy fertőzés, mint azokban, akik placebót szedtek.
”Csalódást okozott számunkra, hogy az eredmények nem mutattak előnyöket a betegek számára” – számolt be a kutatás vezetője, Jane Armitage, az Oxfordi Egyetem kutatója. ”A niacint évek óta abban a reményben alkalmazzák, hogy segít a betegeknek a szívroham és az agyérgörcs megelőzésében. Most azonban már tudjuk, hogy a sztatinkezeléssel kombinálva a káros mellékhatásai túlsúlyban vannak az előnyeihez képest.”
A kínai, brit és skandináv betegek vagy 2 gramm elnyújtott felszabadulású niacint szedtek 40 milligramm laropipranttal vagy placebóval. Az összes beteg ezzel párhuzamosan szimvasztatin is szedett. A résztvevőket átlagosan négy évig követték nyomon. Azon kívül, hogy a niacin nem gyakorolt előnyös hatást az egészségügyi kimenetelekre, a vitamint szedő betegek körülbelül ugyanannyi szívvel kapcsolatos eseményt tapasztaltak (13,2 százalék), mint a placebót szedő betegek (13,7 százalék). A viszketés, a kiütés, a bőrpír, az emésztési zavarok, a hasmenés, a diabétesz, az izompanaszok és más mellékhatások is gyakoriak voltak, a kutatás vége előtt ezek miatt a niacint és laropiprantot szedő betegek 25 százalékának kellett abbahagynia a kezelést, míg a placebót szedők körében ez az arány csak 17 százalék volt.
