A kulcs a tömör emlőszövet aránya a kezelés során, ami a mammográfián fehér színben jelenik meg. Azokban a nőkben, akik az emlő sűrűségének kifejezett csökkenését tapasztalják a tamoxifen kezelés alatt, ötven százalékkal alacsonyabb az emlődaganattal összefüggő halálozás aránya. Ezzel a módszerrel az orvosok már a kezelés korai szakaszában kimutathatják, hogy a beteg reagál-e a tamoxifen kezelésre.
A tamoxifen az egyik leggyakoribb hormonterápiás gyógyszer, amit az elsődleges kezelést követően alkalmaznak öt éven keresztül a daganat kiújulásának megelőzésére. Eddig azonban nem rendelkeztek a szakemberek olyan módszerrel, amivel meghatározhatták volna, melyik nő reagál majd nagy valószínűséggel a kezelésre, és nem újul ki benne az emlődaganat.
A Karolinska Intézet kutatói a mammográfiában keresték a lehetséges megoldást. A mammográfián az emlőszövet nagyrészt zsíros és tömör szövetekre osztható: a fehér színben látható szövet a tömör, a feketén látható pedig főként a zsíros szövet. A kutatás során 1000 menopauzán átesett nőt vizsgáltak, akik emlőrák kezelésen estek át. A csoport körülbelül fele tamoxifent kapott. A résztvevőket átlagosan 15 évig követték nyomon, és ez idő alatt 121 nő halt meg a daganat következtében.
A kutatók felfedezték, hogy a mammográfiai sűrűség eltérése két mammográfia között, amelyeket a tamoxifen kezelés megkezdése után készítettek, összefüggésben áll az emlőrák túlélésével. Azok a nők, akikben legalább 20 százalékos sűrűségcsökkenést mutattak ki a tamoxifen kezelés megkezdése után, fele akkora eséllyel haltak meg emlőrák következtében a 15 éves időszak alatt, mint azok, akik csak kismértékű, vagy semmilyen változást nem tapasztaltak.
A szakértők azt remélik, hogy eredményeik felhasználásával meg lehet majd határozni, melyik emlőrákos betegek reagálnak a tamoxifen kezelésre. Mivel a betegek e csoportja amúgy is évente átesik mammográfiai vizsgálaton, nem lenne szükség további vizsgálatokra.
