Egy vezető onkológus, Dr. Gerald Andriole, a St. Louis-i Washington Egyetem Siteman Onkológiai Központjának urológus-sebész főorvosa azt mondja, hogy egy terhelt családi anamnézissel egy fiatalabb férfinak hasznos, ha elvégezteti a vizsgálatot, míg egy idősebb, rizikófaktorok nélküli férfi lemondhat róla.
Az egyik tanulmányban közel 77 ezer amerikai férfit követtek nyomon, az egyik csoporton hat évig minden évbn elvégezték a PSA szűrést és négy évig a végbélen át történő vizsgálatot, míg a többiek a szokásos orvosi ellátást kapták. A PSA csoportban 22 százalékkal több daganatot diagnosztizáltak, ám a halálozás is magasabb volt, Andriole szerint valószínűleg a prosztatarák túlkezelése miatt.
Az európai vizsgálatban 182 ezer férfi vett részt, felerészben négyévente mentek PSA-szűrésre, felerészben semmilyen szűrésen nem voltak, itt kilenc év elteltével a PSA csoportban kétszer annyi daganatot diagnosztizáltak, ám a halálozás 20 százalékkal alacsonyabb volt.
Dr. Christine Berg, a Nemzeti Onkológiai Intézet kutatója szerint a PSA-vizsgálat segíthet a zömében lassan növekvő, nem túl veszélyes prosztatarák diagnózisában, ám nem tudja kiszűrni azokat az agresszív tumorokat, amelyek végül halálhoz vezetnek. Azok a férfiak, akiket lassan növekvő daganatukkal műtenek, olyan problémákkal kénytelenek szembenézni, mint az inkontinencia és az impotencia.
Az Egyesült Államokban a PSA-szűrés bevezetése óta, vagyis az 1990-es évektől kezdve folymatosan csökkent a prosztatarák miatti halálozások száma, ám azóta a kezelés is rengeteget fejlődött, így nem derül ki, mennyi a csökkenésben a PSA-szűrés szerepe.
A PSA-vizsgálat a prosztata által termelt egyik fehérje szintjét méri, így daganatspecifikus, és Andriole szerint „ha a vizsgálat eredményei megállják a helyüket, azt mondhatjuk, hogy a PSA-teszt nem jó jelzője a prosztataráknak.”