A prosztatarák növekedését nagyfokban befolyásolja a beteg hormonális állapota, ily módon prosztatarákosok esetén az orvosok fizikai, vagy kémiai kasztráció segítségével gátolva az androgének termelését vissza lehet szorítani a daganat terjedését. Azonban a Cancer Discovery aktuális számában közölt tanulmány szerint egyesekben a hormon megvonásának mellékhatása a daganatelőtti állapot agresszív rákká való progresszióját idézi el. Az eredmény fontosságát támasztja alá, hogy a hormoncsökkentő módszert már olyan betegeknél is alkalmazzák rutinszerűen, akiknél csupán a daganatelőző stádiumot diagnosztizálták.
Thomas R. Roberts és a Dana-Farber Rákkutató Intézet munkatársai két, véletlenszerűen csoportba osztott klinikai vizsgálat a megelőző kezelés hatásfokát elemezték a daganatkockázat szempontjából. A módszer a teljes vizsgálati populációt tekintve hatékonynak bizonyult, azonban annak hatására mégis emelkedett a rosszabb szövettani típusú, de még nem agresszív daganatok megjelenési aránya.
A sejtek bizonyos védőmechanizmusokat építenek be életciklusukba, mely a daganatos elfajulást hivatott kivédeni, az egyik ilyen őr a PTEN, melynek működési rendellenessége a klinikai anyag 9-45 százalékában jelen van. A kutatók PTEN-hiányos egerekből álló állatmodellt alkalmazva arra a következtetésre jutottak, hogy a kasztráció a prosztataelváltozás azonnali visszafejlődését eredményezi, azonban a amikor az később kiújult, már agresszívnek bizonyult. Vagyis ez azt jelenti, hogy a hormonszint művi csökkentése egyes férfibetegek esetén inkább negatív következményekkel járhat. Mindazonáltal az egérkísérletes eredményeket még klinikai vizsgálatok segítségével is meg kell erősíteni, ugyanis az egerek és az emberek prosztatájának szerkezete alapvető különbségeket mutat.
