Az eredmények nehéz kérdést jelentenek az orvosok és betegek számára: ha az életkor, a tumor típus, és a betegség stádiuma a diagnóziskor nem felelős a nők és az afro-amerikaiak fokozott halálozásával, akkor mi?
A hólyagrák az ötödik leggyakrabban előforduló ráktípus Amerikában. Azokban a betegekben a legsúlyosabbak, akiknél kicsi a kialakulása esélye. A férfiaknál háromszor nagyobb valószínűséggel alakul ki, és a fehérbőrűeknél kétszer gyakrabban az afro-amerikaiakhoz képest. Ugyanakkor, ha a betegség már megjelent, sokkal halálosabb a nőkre és az afro-amerikaiakra nézve – 73-tól 114 százalékkal halálosabb a diagnózis utáni egy évben, csoporttól függően.
A Rochester Egyetem Egészségügyi Központjának kutatói és orvosai mutatták ki elsőként, hogy a különbségekért korábban felelősnek vélt tényezők az esetek csupán egyharmadára érvényesek a fehér nők és férfiak esetében, és kétharmadáért az afro-amerikaiak és a fehérek közötti különbségek esetében.#img1#
„Tudtuk, hogy nőknél és afro-amerikaiaknál a diagnózis pillanatában már jóval előrehaladottabb a betegség.”- közölte Dr. Edward Messing, a hólyagrák kezelésében szakértő sebész. „Sok orvoshoz hasonlóan sokáig én is azt feltételeztem, hogy a diagnózis felállításának késése miatt ilyen halálos a betegség ezeknek a betegeknek az esetében. (…) Meglepő módon a felismert tényezők, mint a diagnózis felállításának késése, csupán a különbségek egy részét magyarázta meg. Egyéb fontos tényezők is fennállnak, amelyek miatt nagyobb valószínűséggel hunynak el a betegek ettől a betegségtől. Elképzelhető, hogy magában a rákban is különbség van, vagy a különböző csoportok eltérő kezelése állhat a háttérben.”- magyarázta Dr. Messing, aki urológus és onkológus professzor, valamint a Prosztatarák és a Genitourináris Onkológia csoport vezetője a James P. Wilmit Rákkutató Központban.
A tudósok a vizsgálat során több mint 100 000 páciens adatait elemezték ki, akiket 1990 és 2003 között hólyagrákkal diagnosztizáltak. Adataik a SEER (Surveillance, Epidemiology, and End Results) nevű nemzeti ráknyilvántartásból származnak. Az összesen 101 249 páciens 16 különböző környékről származott: Atlanta, vidéki Georgia, Connecticut, Detroit, Seattle, Hawaii, Iowa, Új-Mexikó, San Francisco, Los Angeles, San Jose, vidéki Kalifornia, Kentucky, Louisiana, New Jersey és Utah államokból. A statisztikai elemzést Emil Scosyrev epidemiológia hallgató és első; Katia Noyes Ph.D. közösségi és közegészségügyi adjunktus; és Changyong Feng Ph.D. számítógépes biológia és biostatisztikai adjunktus végezték. A kutatást az Ashley Családi Alapítvány támogatta.
A kutatócsoport felfedezte, hogy a diagnózis felállítását követő egy évben a nők 80-114 százalékkal nagyobb valószínűséggel hunytak el a betegség következtében férfi társaikhoz képest. Ez a növekedés kissé alacsonyabb volt a második évben, amikor a nők 52-55 százalékkal nagyobb eséllyel hunytak el.
Amikor a rasszt kezdték vizsgálni, a kutatók azt találták, hogy az afro-amerikaiak 73-103 százalékkal nagyobb eséllyel hunytak el a betegség miatt a fehérbőrű betegekhez képest, a diagnózist követő két éven belül, és körülbelül 40-117 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg a diagnózist követő három vagy négy éven belül.
A kutatók ezután a különbségekért felelős okokat kezdték vizsgálni. A hagyományosan a különbségekért felelősnek tartott tényezők – a diagnóziskori betegségstádium, a tumor típus és az életkor – a fehérbőrűeknél a nemi különbségek csupán 30 százalékáért voltak felelősek, és a rasszok illetve az afro-amerikaiak nemek közötti különbségeinek körülbelül 50-70 százalékáért voltak felelősek.
„A Scosyrev és munkatársai által végzett vizsgálat is azt bizonyítja, hogy még a tumor jellemzők illesztése után is, az afro-amerikai és a női páciensek esetében rosszabb a betegség kimenetele.”- írta Dr. Mark Katz és Dr. Gary Steinberg (Chicago Egyetem Egészségügyi Központ) a felfedezések szerkesztői hozzászólásában.
A szerzők a különbségekért felelős további tényezők után kutatnak, amelyekhez további vizsgálatok szükségesek. Ilyen tényezők lehetnek többek között a választott terápia, a tumoroknak a kutatásban nem vizsgált különbségei, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés.
Dr. Messing szerint a rosszabb hozzáférés pontosan megmagyarázhatja az afro-amerikaiak emelkedett halálozási arányszámát. Szerinte az afro-amerikaiak és kezelőorvosaik tisztában kell, hogy legyenek a halálozás magasabb kockázatával az ilyen betegek esetében, akiket a lehető legagresszívebben kell kezelni.
A nemek közötti különbséget lehet, hogy olyan tényezők okozzák, amelyeket jelenleg még nem értünk, például a hormonális különbségek. Ám egy ismert kulcsszerepet játszó tényező a betegek reakciója, amikor vért látnak a vizeletükben. A férfiaknál gyakrabban fordul elő, hogy észreveszik a vért vizeletükben, hogy rendellenesnek tartsák azt, és hogy beszámoljanak róla az orvosnál – és még ha be is számolnak róla, az orvosok 65 százalékkal nagyobb valószínűséggel utalnak férfit urológushoz, mint nőt.
A szerzők szerint azok a nők, akik vért találnak vizeletükben, minél hamarabb vizsgáltassák ki az okot. A hólyagrákban szenvedő nők esetében a kezelés gyakran késik, mert az orvosok előbb a vizelet vértartalmának egyéb lehetséges okait vizsgálják ki. Ez lehet húgyúti fertőzés, vagy más nem rákos betegség is, ám Dr. Messing szerint az orvosok számára fontos lenne rögtön a hólyagrákra, mint lehetséges okra gyanakodni.
„Az embereknek kifejezetten ébernek kell lenniük a vizelet vértartalmával kapcsolatban.”- közölte Dr. Messing. „Mindenképp be kell róla számolni a kezelőorvosnál, és alapos kivizsgálásra van szükség.”
Az Amerikai Rák Társaság számításai szerint az Egyesült Államokban 2007-ben 67 000 embernél diagnosztizáltak újonnan hólyagrákot, és 13 700 ember hunyt el a betegség következtében.
