Génmennyiség szabályozza a daganat növekedését

“Egy új megközelítésből próbáltuk megválaszolni azt az ötven éve fennálló kérdést, hogy vajon a Down kóros betegek ritkábban lesznek-e daganatos betegek is, mint a többi ember. A betegséggel összefüggő genetikai különbségek módosíthatják azt, hogy miként is gondolkodunk a daganatok elleni küzdelemről.” – fejtette ki Dr. Roger H. Reeves, a kutatócsoport vezetője.

A kutatók olyan egereket hoztak létre, melyek sejtjei a 21-es kromoszómának csak egy részéből (összesen 108 génből) három példányt tartalmaztak. Amikor ezeket az egyedeket párosították olyanokkal, melyek a vastagbélrákra hajlamosító géneket hordozták megfigyelték, hogy az extra géneket hordozók között 44 százalékkal alacsonyabb volt a vastagbélrák előfordulási gyakorisága.

Ezt követően a kutatók egy olyan törzset párosítottak a vastagbélrákra hajlamosító gént hordozókkal, amelyek sejtjeiben a 21-es kromoszómának csak 33 génje volt jelen három példányban. Ezekben az utódokban fele olyan gyakran alakult ki vastagbélrák, mint azokban, amelyekben csak két példányban volt az említett 33 gén jelen. Ha azonban az utódok csak egy példányt hordoztak ebből a 33 génből, a két példányt hordozókhoz képes kétszer annyi esetben alakult ki a vastagbélrák.

A kutatók ezt követően alaposabban megvizsgálták ezeket a géneket és megállapították, hogy az Ets2 gén lehet a jelenségért felelős, melyet korábbi kísérletek során már összefüggésbe hoztak a sejt halálát okozó folyamatokkal is. A gén jelentőségének ellenőrzése céljából olyan egértörzseket hoztak létre, melyek a gén egy, kettő illetve három példányát hordozták, valamint olyanokat, melyek az Ets2 kivételével a maradék 32 génből három példányt hordoztak. Az első három csoport közül a gén példányszámának növekedése csökkentette a daganat gyakoriságát, míg a negyedik csoport azzal egyezett meg, melyek normális genetikai készlettel rendelkeztek.

“Kísérleteink rámutattak arra, hogy a 21-es kromoszóma három példányának jelenléte, mely egyébként Down-kórt okoz, kevesebb daganat kialakulásával jár. Bár mi csak az Ets2 egy bizonyos daganattal szemben mutatott kedvező hatásait vizsgáltuk, úgy véljük, hogy ez a gén az emberekben többféle daganat ellen is hatékony.” – magyarázta Dr. Reeves.