A dániai Aarhus Egyetem kutatói Esben Laugesen vezetésével 89 2-es típusú diabéteszes betegben és 89 egészséges kontrollszemélyben mérték öt évig a verőerek merevségét a nyaki- és combverőér pulzushullám-terjedési sebesség segítségével, valamint a fehérállományi léziókat mágneses rezonancia vizsgálattal. Az artériák merevsége a szív-érrendszeri eseményekkel, a fehérállományi léziók pedig az agyi érkatasztrófával állnak összefüggésben.
Az eredmények azt mutatták, hogy a diabéteszes csoportban kiváló volt a glikémiás kontroll, és az alanyok alacsonyabb vérnyomással és alacsonyabb teljes koleszterinszinttel rendelkeztek, mint a kontroll személyek. Ennek ellenére még a zavaró változók, például az életkor, a nem, a diabétesz, a testtömeg-index, a 24 órás átlagos artériás vérnyomás és a gyógyszerek beszámításával is az derült ki, hogy a diabéteszesekben jelentősen magasabb volt a nyaki- és combverőér pulzushullám-terjedési sebesség, ami szoros összefüggésben áll a magasabb Breteler-pontszámmal és a fehérállományi lézió térfogatával.
Laugesen szerint ebből kiindulva a pulzushullám-terjedési sebesség klinikailag releváns paraméter lehet az agyi-érrendszeri megbetegedések kockázatának értékelésében 2-es típusú diabétesz esetén.
