Ehetünk-e lejárt élelmiszert?

Éhezés kontra pazarlás

A legfrissebb felmérések szerint világszerte minden kilencedik ember éhezik. Sokan nem is hinnék, hogy ez a probléma hazánkat sem kerüli el: bár a felnőtt lakosság több mint 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, a hazai gyerekek körében egyáltalán nem ritka az alultáplátság.
Az éhezés kapcsán fontos megemlíteni, hogy alapvetően kétféle éhezésről beszélhetünk. A mennyiségi, vagy abszolút éhezés alatt azt értjük, ha valaki nem jut hozzá az egészsége megőrzéséhez szükséges energiamennyiséghez (ez átlagosan 2200-2500 kcal-t jelent). Minőségi éhezés akkor lép fel, ha a napi energiaszükséglet biztosított, de a tápanyag (szénhidrát, fehérje, vitaminok vagy ásványi anyagok) nem, vagy nem megfelelő mennyiségben, illetve arányban jut a szervezetbe.
Az éhezés furcsa ellenpontja, hogy világszerte sok élelmiszer egyszerűen a szemétbe kerül; a túl szigorú minőségi előírások, a lejárat vagy éppen a felelőtlen vásárlás következtében.

Mennyi az annyi?

Dr. Kasza Gyula, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) munkatársa szerint Magyarországon évente hozzávetőlegesen kétmillió tonna kidobott élelmiszerről beszélünk, világszerte pedig az összes megtermelt élelmiszer egyharmadára becsülik a kidobott mennyiséget – ez körülbelül 1,3-1,5 milliárd tonna lehet. A fejlettebb országokban jóval többet pazarolnak a háztartások, a fejletlenekben pedig a termelés, feldolgozás, tárolás, szállítás technológia hiányosságai miatt keletkezik szükségtelenül sok élelmiszerhulladék. A magyar háztartások pazarlása messze elmarad az élen járó angolszász országokéhoz képest, ugyanakkor még így is körülbelül egymillió ember lakhatna jól abból, amit évente kidobunk.
A túl szigorú minőségi előírásokra sokáig példa volt az Európai Unió rendeleteinek sokasága, ami a többi között az uborka, vagy éppen a banán görbületét is megszabta. Fontos tudni, hogy ezeknek piacvédelmi céljuk is volt, de időközben a döntéshozók belátták az emiatt bekövetkező élelmiszerpazarlás tarthatatlanságát –  így 2009-től az ezt taglaló szabályok többségét eltörölték.

Minőségét megőrzi, de meddig fogyasztható?

A csomagolt élelmiszereken kétféle jelöléssel találkozunk, amelyet a fogyasztók többsége nem szokott megkülönböztetni –  pedig, ha tisztában lennénk a fogalmak jelentésével, akkor évente több tíz kilónyi étel kidobását előzhetnénk meg.

Dr. Kasza Gyula segítségével néztük meg, milyen jelöléssel találkozhatunk az élelmiszereken.
Minőségmegőrzési idő: azt az időtartamot jelöli, ameddig az élelmiszertől elvárható, hogy a megadott tárolási körülmények között tartva biztonsággal fogyasztható marad és megőrzi eredeti minőségi tulajdonságait.

Fogyasztható: ezt a jelölést jellemzően a mikrobiológiai szempontból gyorsan romló (jellemzően hűtőtárolást, azaz 0-10 ⁰C fokot igénylő) élelmiszerek (tejtermékek, felvágottak, hidegkonyhai saláták) esetén találjuk a csomagoláson. A megjelölt felhasználhatósági dátum után fogyasztásuk kockázatos lehet, veszélyt jelenthet az egészségre még akkor is, ha esetleg nincsenek látható romlási jelek.

Minőségét megőrzi: a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található dátum azt az időtartamot mutatja meg, ameddig elvárhatjuk, hogy a gyártó által garantált minőséget, például ízt, illatot, színt vagy állagot nyújtja. Az adott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszthetnek, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem fogyaszthatók. Ilyen jelölést találunk jellemzően a konzerveken, kekszeken és a szárított vagy gyorsfagyasztott élelmiszereken – mondta el számunkra az élelmiszerbiztonsági szakember.
Hozzátette, hogy ezeket a dátumokat a gyártók állapítják meg, akik általában óvatosak a lejárati idő tekintetében, hiszen ez egyben a felelősségre vonásuk időbeli korlátját is jelenti. A helytelen tárolás, sérült csomagolás az élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság ellen dolgozik, ha a termék ezeket a problémákat elkerülte, nyugodtan tehetünk vele próbát a minőségmegőrzési idő lejártát követően is.

Ehetünk-e lejárt élelmiszert?

Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője szerint az utóbbi évtizedekben az élelmiszergyártók számos fejlesztést végeztek, hogy a feldolgozott élelmiszerek minél tovább fogyaszthatók maradjanak. Gondoljunk csak a tejre: az úgynevezett ESL technológiával a friss tej akár 21 napig is eltartható, miközben ízéből, értékes tápanyagaiból szinte semmit sem veszt. A dietetikus azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a rövid lejárati idővel rendelkező élelmiszerek, például tejtermékek, húsfélék, felvágottak, tojás és hal esetén a megadott fogyaszthatósági határidőn már ne használjuk fel azokat, mivel ételfertőzésnek, mérgezésnek tehetjük ki magunkat. A fenntartható fogyasztás érdekében azonban a minőségmegőrzési időt rugalmasan kezelhetjük: ha az élelmiszeren nem látható, érezhető minőségi probléma, egy ideig még fogyasztható.