A méhen kívüli terhesség során a megtermékenyített petesejt a petevezetékben tapad meg a méh helyett. A petevezeték csillósejtjei mozgásaik révén terelgetik az embriót az anyaméhbe. A csillók mozgásában vagy az izomösszehúzódásában bekövetkezett zavarok hajlamosíthatják a nőket a méhen kívüli terhességre. Ritka kivételtől eltekintve ezek a terhességek nem életképesek, nagy veszélyt jelentenek az anyára, megfelelő kezelés híján legtöbbször halálhoz vezetnek.
”Ez az első kutatás, amely az ADM csilló-frekvenciára és a petevezeték izomzatának összehúzódására gyakorolt hatásával foglalkozik” – mondta el a kutatás vezetője, Wai-Sum O, a Hongkongi Egyetem munkatársa. ”Felfedeztük, hogy az ADM alacsony szintje lassabb izom-összehúzódásokat és csillómozgást eredményezhet, ami gátolja az embrió eljutását a méhbe, ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy a beágyazódás a petevezetékben történjen meg. Ez az eredmény igen nagy fontosságú, mivel a vér ADM-szintjéből jól lehetne szűrni, hogy kiket fenyeget a méhen kívüli terhesség veszélye.”
A kutatók olyan nőket vizsgáltak, akiknek nem daganat miatt távolították el a petevezetékét, vagy a méhét. Mindegyik eltávolított szervből szövetmintát vettek, hogy azokon modellezzék a korai terhesség hormonális státuszát. Akiknek méhen kívüli terhességük volt, azoknál a csillók sokkal lassabban mozogtak, az izmok is ritkábban húzódtak össze. Az ADM szintje is alacsonyabbnak bizonyult, mint normál terhesség esetén. Ha ADM hormont adagoltak, az rendezte a csillók renyhe mozgását és az izomműködést.
”Elsőként számoltunk be arról, hogy az ADM hormon szintje jelentősen csökkent értéket mutat TEP-ben” – jelentette O. ”Az ADM fokozza a csillók mozgékonyságát, valamint az izomtónust és az összehúzódások gyakoriságát. Ha kevés az ADM, az gátolhatja az embrió útját az anyaméhbe, így járul hozzá a méhen kívüli terhesség patogeneziséhez.”
