Biztonságos a hosszantartó inzulin

Régóta felmerült a gyanú, hogy az inzulin glargin hatóanyag növelné a daganatok kialakulásának kockázatát, azonban a legújabb eredmények eloszlatják a kételyeket. A szóban forgó készítményt napi egy alkalommal kell beadni, ez könnyebbséget jelent a naponta többszöri injekciókkal járó módszerekkel szemben. A gyógyszert inkább 1-es típusú cukorbetegeknek ajánlják – akik szervezete egyáltalán nem képes inzulintermelésre -, kevésbé 2-es típusú cukorbetegeknek – akiknél nagy szerep jut a táplálkozási faktoroknak és az elhízásnak.

Az Amerikai Diabétesz Társaság tudományos találkozóján elhangzó mindhárom előadás az inzulin napi dózisára és a daganatok kapcsolatára fókuszált. Laurel Habel és a Kaiser Permanente munkatársai 115 ezer, hosszantartó inzulint kapó betegnél vizsgálták a rák kialakulásának kockázatát, és nem találtak összefüggést sem a prosztatarákot, sem az emlórákot, sem a vastagbélrákot illetően. Mindazonáltal az utánkövetési idő átlagosan csupán 1,5 év volt – a szakértők szerint a pontos megítéléshez ennél hosszabb időtartam szükséges.

Az Észak Karolinai Egyetem munkatársai 52 ezer beteg esetén vizsgálták a daganatkockázatot. Két évnél is hosszabb utánkövetés mellett nem találtak bizonyítékot a daganatok kialakulásának kockázata és a hosszantartó inzulin használata között. Munkájukhoz egy észak-európai egészségügyi adatbázist használtak fel, mely 447 ezer daganatos beteg, illetve cukorbeteg adatait tartalmazta. Az inzulinhasználat semmilyen formája nem járt együtt megnövekedett kockázattal. A kutatók az emlőrák, a tüdőrák, a hasnyálmirigyrák, a vastagbélrák, és a prosztatarák esetén felmerülő kockázatot térképezték fel.

A harmadik vizsgálat, melyet Dr. Hertzel Gerstein professzor vezetett (McMaster Egyetem, Kanada) 12 500 résztvevő esetén kereste a hosszantartó inzulin és a daganatos betegség, illetve a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Kapcsolat nem merült fel sem a daganatok, sem a szívroham, a szélütés (stroke), illetve a hirtelen szívhalál esetén. Ez utóbbi tanulmány már meg is jelent a New England Journal of Medicine legutóbbi számában.