Az elhízott emberek jobban megbirkóznak a szívbetegséggel

Dr. Carl J. Lavie, a tanulmány vezető szerzője „elhízási paradoxonnak” nevezte a jelenséget. „Az elhízás súlyos probléma, amely jelentős mértékben hozzájárul a szívbetegség és a halálozás fokozott kockázatához” – mondta. „Amikor azonban valakiben magas vérnyomás, szívartéria elzáródás és perifériás artériás megbetegedés alakult ki, az elhízott betegek jobb helyzetben vannak, mint a sovány páciensek. Az elhízási paradoxonról már évek óta írnak, sok orvos azonban még most sem ismeri.”

A tanulmányban 250 000 ember adatát vizsgálták meg összesen 40 tanulmány felhasználásával. Lavie célja az volt, hogy felhívja az orvosok figyelmét a paradoxonra, emellett azonban arra is figyelmeztesse őket és az általános közvéleményt, hogy ez a tény nem ad indokot az elhízásra. Néhány orvos ugyanis félreértelmezte ezeket az eredményeket, és úgy vélte, a szívbetegségben szenvedő elhízott embereket nem szabad fogyásra buzdítani.

„Az elhízás számos kockázati tényezőt okoz, többek között cukorbetegséget és magas vérnyomást, és önmagában is rizikófaktornak számít” – mondta a kutató. „A szívbetegségben szenvedő páciensek közül azok az elhízott páciensek gyógyulnak a legjobban, akik fogynak.”

A paradoxonnal többféle magyarázata is lehet. Az egyik az, hogy az elhízott emberek hamarabb fordulnak orvoshoz, mivel kimerültséget, légzési rendellenességeket és egyéb tüneteket tapasztalnak. A szívbetegség hatékonyabban kezelhető, ha korán felismerik.

Az is elképzelhető, hogy az elhízott emberek felesleges zsírsejtjeiben van valami védő tulajdonság. „A nagyobb testtömegű emberek több tartalékkal rendelkeznek a betegség elleni harchoz. Vegyük például az emlőrákot. Az elhízás elősegítheti az emlőrák kialakulását, de egy 90 kilós nő valószínűleg jobban megbirkózik az emlőrákkal, mint egy 45 kilós nő, mert több metabolikus tartalékkal rendelkezik.

Lavie attól tart, hogy jelentését félreértelmezik az emberek. Azt szeretné, ha senki sem értené úgy, hogy az elhízás bármilyen módon jó.