Az aminosavfogyasztás is befolyásolja a daganatok növekedését

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

Mintegy egy évszázada ismert, hogy a daganatsejtek az egészségesnél falánkabbak, így új módszereket alkalmaznak az anyagcserében alapvető szőlőcukor feldolgozására. Azonban a rákos sejtek más anyagokat is felhasználnak. A Science legfrissebb számában bemutatott vizsgálat szerint a sejtosztódás gyorsítása, így a daganatnövekedés szempontjából alapvető fontosságú a legkisebb aminosav, a glicin. Vamsi Mootha és munkatársai megállapításakat 60 daganatos sejtvonalon tett megfigyeléseik alapján tették.

A kutatók mintegy kétszáz fajta anyagcsere-terméket (szakszóval metabolitot) teszteltek le, olyan összetevőket alkalmazva, melyek különböző kémiai reakciókban tölthetnek be szerepet. Egy új módszer (CORE) segítségével lehetőség nyílt az anyagcsere dinamikájának tanulmányozására, ily módon pedig az egyes anyagok biológiai hozzáférhetőségét határozták meg. A komplex vizsgálat feltárta az alkalmazott 60 sejtvonalban az előidézett génműködésbeli, fehérjeszintű, és sejtosztódást érintő változásokat.

A tudósok megállapították, hogy sejtenyészetben a glicinfogyasztás megnöveli a sejtek osztódási sebességét. Ilyen intenzív hatással csak igen kevés metabolit rendelkezett. A hatás magyarázatát keresve a kutatók 1500, az anyagcserében résztvevő enzim működését tesztelték, és arra a következtetésre jutottak, hogy a daganat számára alternatív forrást jelenthet az a mitokondriumban lévő enzim, mely képes előállítani a szóban forgó aminosavat. Amennyiben a sejtek tápfolyadékából elvonták a glicint, és gátolták a mitokondriális glicint előállító fehérje működését, az addig gyorsan osztódó sejtek szaporodási üteme drasztikusan lelassult. Azonban az eleve lassan osztódó sejtek működését nem befolyásolta az elvonás.

A felfedezés kapcsán felmerült, hogy a daganatos betegek esetén is a kísérleti körülményekhez hasonló folyamatok működnek. A klinikai elemzések szerint emlőrákos betegek esetén a glicin anyagcseréjét érintő enzimek magas szintje rosszabb kimenetellel társult. A megállapítás akár alternatív módszereket hívhat életre a daganatos betegek kezelésében