Kristen Knutson és munkatársai megállapították, hogy cukorbeteg esetén rossz alvásminőség rontja a szervezet vércukor-kontrollját, vagyis megnő a szövődmények kialakulásnak kockázata, és csökken a várható élettartam. Ismert, hogy a cukorbetegek köre az általánosnál eleve rosszabbul alszik. A 2-es típusú cukorbetegek esetén gyakori a az alvási légzészavar (orvosi szóval: apnoé).
Jelen vizsgálat során a Chicagói Egyetem munkatársai 40 cukorbeteg alvási szokásait tanulmányozták hat éjszakán keresztül. Az alanyokat előzetesen megkérdezték, szenvednek-e bármilyen alvászavarban, például álmatlanságban, horkolásban, illetve alvási apnoéban. A vizsgálat során vérmintákból mérték a vércukor értékét, illetve az inzulin szintjét. Az alanyok éjjel csuklójukon egy eszközt viseltek, mely mérte az éjszakai mozgási aktivitást, miáltal következtetni lehetett az alvásminőségre, az esetlegesen nehezített elalvásra, illetve az éjszakai ébredésre.
Cukorbetegek esetén a rossz alvók körében mintegy 23 százalékkal magasabb volt a vércukor, 48 százalékkal magasabb volt az inzulin szintje. Ez alapján a kutatók kiszámították, hogy az inzulinrezisztencia mintegy 82 százalékkal magasabb volt alvási zavarosok esetén.
A következő lépésben a kutatók az alvás cukorbetegek életminőségére gyakorolt hatását vizsgálják, ugyanis elképzelhető, hogy amennyiben az alvási zavarokat rendezni lehetne, jobb kezelést lehetne az alapbetegségben is eszközölni.
