A The Lancet hasábjain megjelent tanulmány vezetője Faramarz Ismail-Beigi professzor, a Clevelandi Egyetem munkatársa volt. A vizsgálat 10 251 olyan felnőttre terjedt ki (átlagéletkor 60 év), akik már legalább tíz éve 2-es típusú cukorbetegségben szenvedtek, valamint a szívbetegségek szempontjából más kockázati tényezőkkel is rendelkeztek. A betegeket szoros vércukor-ellenőrzés alatt tartották, melynek hatását a vér cukormolekulákkal módosított hemoglobin-mennyiségével jellemezték.
A vizsgálatot 2008 februárjában le kellett állítani, ugyanis az intenzíven ellenőrzött csoport tagjai magasabb halandósági arányt mutattak. Ez az új elemzés azonban a cukorbetegség vesében, szemben, és idegekben kialakuló szövődményeit célozta. Az intenzív ellenőrzés nem javította a komoly szövődmények – például veseelégtelenség – kialakulásának kockázat, azonban késleltet a kóros folyamatok – például fehérjevizelés – beindulását. Azonban a szoros kontroll megnövelte a súlygyarapodás mértékét, ugyanakkor a túl alacsony vércukor-szint is kockázatot hordozott.
Dr. Ronald Klein (Wisconsini Egyetem, Közegészségtani Tanszék) a cikkhez fűzött kommentárjában szintén annak jelentőségét emelte ki, hogy az intenzív kontroll következtében alkalmazott intenzív terápia a túl alacsony vércukor-szintben is megnyilvánulhat, ami egy veszélyes állapot. A technológia javulásával ezt a kockázatot is ki kell küszöbölni.
Ezzel szemben a New England Journal of Medicine június 29-i számában megjelent egy tanulmány, mely szerint a szoros kontroll (a standard ellátással szemben) csökkenti a szemben az ideghártya-elfajulás veszélyét. Ehhez a csökkenéshez hozzájárul a koleszterincsökkentő kezelés, azonban a vérnyomás-ellenőrzésnek kevés hatása van. Azonban a tudósok a probléma tisztázására további vizsgálatokat tartanak szükségesnek.