A Journal of the American Medical Association legfrissebb számában bemutatott vizsgálatba 422 beteget vontak be, akiknél a szívelégtelenség speciális formája, a telődési (diasztolés) elégtelenség állt fenn. Ugyan a szív szerkezete és működése sokat javult, a tünetek azonban ezen betegcsoportban nem csillapodtak. Mindazonáltal a szakértők szerint még korai kijelenteni, hogy a szer alkalmazása nem jelent előnyt.
A spironolakton az aldoszteron nevű hormon működését gátolva a szervezet nátriumegyensúlyán keresztül fejti ki hatását. A fokozott nátriumvesztés a vérnyomás csökkenésének irányába hatva csökkenti a szív terhelését, ezzel javítja a szív hatásfokát és megnyújtja a betegek élettartamát. Azonban a ”szívelégtelenséggel” illetett betegcsoport igen heterogén, így a megoldás nem is feltétlenül működik mindegyik betegnél. A pumpafunkció sérülése (szisztolés elégtelenség) során a szív nem képes bejuttatni az érpályába a szükséges vérmennyiséget, míg a diasztolés elégtelenség során a szív nem tud elernyedni, vagyis befogadni nem tud elég vért. Ez utóbbi állapotról eleve jóval kevesebbet tud az orvostudomány, ezért is tekinthető mérföldkőnek Dr. Burkert Pieske és munkatársainak vizsgálata.
A kutatók a diasztolés elégtelenségben szenvedő betegeket véletlenszerűen két csoportra osztották, az egyik spironolaktont, a másik placebót kapott. Egy évvel később a hatóanyag lecsökkentette a vérnyomást, a betegek EKG-ja is sokat javult, azonban a betegek mégsem tapasztalták életminőségük javulását. A fizikai teszteken sem teljesítettek jobban, mint a placebós csoport. A jelenség okára nem sikerült fényt deríteni.
