A telomérák a kromoszómák végén lévő, azokat a károsodástól védő DNS-szakaszok, melyek a sejt öregedésével párhuzamosan egyre rövidülnek – mintegy a sejtek biológiai óráját képezve. Régóta ismert, hogy a rövid telomer szakaszok gyorsabb sejtöregedést okoznak, és növelik fiatal kori vastagbélrák kialakulásának esélyét.
Ehhez képest Lisa A. Boardman és a Mayo Klinika (Rochester, Minnesota) munkatársai meglepődve tapasztalták, a hosszú teloméra sem feltétlenül előnyös. A kutatók 772 vastagbélrákos beteg perifériás fehérvérsejtjeit elemezték. A betegek 60 év alattiak voltak, nem vettek részt korábban sem kemo-, sem sugárterápián. A telomer szakaszok hosszát 1660 hasonló korú, egészséges egyénekhez hasonlították.
A statisztikai elemzés megállapította, hogy a leghosszabb telomérával rendelkező csoportban mintegy 30 százalékkal nagyobb a vastag- és végbélrák kialakulásának esélye, mint az átlagos telomer szakasszal rendelkezők esetén. Az eredmények felvetik, hogy alapvetően kétféle vastagbélrák-csoport létezik: a betegek egy része túl rövid telomérával rendelkezik – ezekben főként fiatal korban alakul ki daganat -, a másik csoportot pedig a túl hosszú telomer szakasszal rendelkező betegek adják.
A különböző molekuláris háttér a jövőben különböző terápiás eljárásokhoz vezethet.
