Az Emergency Medicine Journal című lapban közölt vizsgálat az ügyeletet vezető orvosnál a szívinfarktus tüneteivel jelentkező pácienseket figyelte meg nyolc Egyesült Államokbeli egészségügyi központban. Összesen 17.000 beteget vontak be a vizsgálatba, 26 hónapon keresztül, közülük közel 4200 adatot értékeltek.
A laborvizsgálatok alapján három csoportba osztották a pácienseket: első csoport betegeinél nem volt infarktus, második csoportban ST-elevációval nem járó szívinfarktus (NSTEMI), és a harmadik csoportban infarktus lépett fel. A vérvétel során az úgynevezett troponin nevű fehérjét vizsgálták, mely a szívizomrostok károsodásakor, tehát infarktusban szabadul fel, és a keringésbe kerül. A harmadik csoport betegeinél a vizsgálat ideje az infarktus fellépését követő 12 órán belül történt.
A betegfelvétel után rögzítették a vizsgáló orvos „első benyomását” a betegről, csakis a tünetek alapján, mindenféle laboreredmény ismerete nélkül.
Az eredmények magukért beszélnek: az infarktus nélküli betegek 52 százalékában, míg a másik két csoport betegeit 72 illetve 76 százalékban sorolták az infarktusra gyanús esetek közé.
„Mindez azt bizonyítja, hogy bár a technológia igen fejlett, de az orvosok klinikai tapasztalata mégis alapvetően fontos. Azokban az esetekben, amely az orvosnak már a troponin-eredmény nélkül is infarktusra gyanús, ott rögtön kiemelt ellátásban részesülnek a betegek, míg ha nem, akkor csak a labor ismeretében kezdik el a kezelést. Eredményeink alapján a szakértők ‘első benyomása’ gyakran helyes” – nyilatkozta Dr. Chadwick Miller, a kutatás vezetője, aki a sürgősségi ellátás professzora.
