A Maastrichti Egyetem kutatói Milan Geybels vezetésével azt állítják, hogy a brazil dióban, a megfelelő étrendkiegészítőkben és a szelénben gazdag talajban termesztett növényekben található ásványi anyag egy szép napon szerephez juthat a prosztatadaganat kockázatának csökkentésében. ”Kevés bizonyított módosítható kockázati tényezőjét ismerjük a prosztataráknak, ezért bármilyen anyag, ami megelőzheti az előrehaladott prosztatadaganat kialakulását, jelentős pozitív közegészségügyi következménnyel jár” – nyilatkozta Geybels.
A rákkutatásban már évek óta foglalkoznak a szelén és a prosztatarák kapcsolatával, de néhány évvel ezelőtt egy nagyszabású kutatás azt mutatta, hogy a szelén, önmagában vagy E-vitaminnal kombinálva, nem segít a prosztatarák megelőzésében. A szelén iránti addig töretlen lelkesedést meglehetősen lehűtötte a kutatás eredménye. Az a kutatás azonban a kísérlet kezdetén normális szelénszinttel rendelkező férfiakat vizsgált, és nem összpontosítottak a prosztatadaganat egy speciális típusára.
Az Amerikai Rákkutató Társaság (AACR) washingtoni éves konferenciáján bemutatott kutatásukban a holland kutatók most csak olyan férfiakat vizsgáltak, akik szelénhiányban szenvedtek, és csak az előrehaladott prosztatadaganatot vizsgálták, ami a késői diagnózissal függ össze. A közel 60 ezer 55 és 69 év közötti férfiak körében a kutatók kimutatták, hogy a legmagasabb szelénszinttel rendelkezőkre az előrehaladott prosztatadaganat 60 százalékkal alacsonyabb kockázata leselkedik. A szelénszintet a lábköröm vizsgálatával határozták meg, és a lábkörömmintában lévő szelénszint hosszú távú szelénbevitelre utal. A néhány évvel ezelőtti kutatásban ezzel szemben a szelén vérszintjét mérték, ami csak az ásványi anyag friss behatását jelzi.
A kutatók ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy az eredmények ugyan kapcsolatot mutattak ki a szelénszint és az előrehaladott prosztatadaganat kockázata között, mégsem bizonyítanak ok-okozati összefüggést.
