Az előrehaladott vagy végstádiumú rákbetegek mintegy fele szenved depressziótól, szorong vagy társadalmi beilleszkedési zavarai vannak, és ilyenkor szükség lehet az onkológus segítségére a megfelelő kezeléshez. A daganatot kezelő orvosok kiszűrhetik a lelki betegségeket, ám a kutatók szerint a legfontosabb szűrőeszköz egyszerűen az, ha meghallgatják a beteget.
A Dana-Farber Rákkutató Intézet és a Brigham és Bostoni Nőgyógyászati Klinika kutatói korábbi tanulmányokban publikált, a rákbetegek pszichiátriai betegségeire vonatkozó adatokat elemeztek újra. Azt találták, az előrehaladott vagy végstádiumú rákbetegek mintegy fele szenved szorongástól, depressziótól vagy beilleszkedési zavartól.
A Cancer című lapban megjelent cikkükben a szerzők felhívják az orvosok és onkológusok figyelmét a rákbetegek lelki betegségeinek szűrésére, illetve annak fontosságára, hogy tájékoztassák őket a megfelelő kezelésről és csoportterápiás lehetőségekről. A kutatók szerint az elmúlt 10 évben jelentősen javult a rák orvosi kezelése, ám a pszichiátriai ellátást még nem sikerült teljes egészében beilleszteni a rákbetegek kezelési tervébe. Ugyanakkor több tanulmányok is igazolta, hogy a depresszió és a szorongás nagy hatással lehet a betegek életminőségére és az élethez és halálhoz való hozzáállására, jobban, mint a fizikai fájdalom. Ennek ellenére ma még csak az előrehaladott állapotú rákbetegek kevesebb, mint a fele részesül lelki gondozásban a kutatók szerint.
Az előrehaladott állapotú betegek újabb egyharmada és a végstádiumú betegek egyötöde szenved depressziótól. A szorongási zavarok tízből egy előrehaladott állapotú rákbeteget és a végstádiumú betegek 14 százalékát érintik. A kutatók szerint az orvosok legfontosabb eszköze pácienseik meghallgatása, amikor beszámolnak félelmeikről, aggodalmaikról, reményeikről, bánatukról és utolsó kívánságaikról.