A rák diagnózisa a testet és a lelket is megviseli

Bryce B. Reeve, az Amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet kutatója és munkatársai 1432, 65 év feletti prosztata-, emlő-, húgyhólyag-, vese-, nem-kissejtes tüdő- vagy vastagbélrákban, illetve non-Hodgkin-limfómában szenvedő beteg életminőségét vizsgálták 1998 és 2003 között, a kontrollcsoportot 7160 egészséges ember alkotta. A diagnózis után két évvel a daganatos betegeknél romlott a fizikai egészség, emellett a prosztata-, vastagbél- és nem-kissejtes tüdőrákban szenvedőknél a lelki egészség is károsodást szenvedett.

Egy másik vizsgálatban John L. Gore, a Kalifornia Egyetem kutatója munkatársaival prosztatarákból gyógyult férfiak kikérdezésével kiderítette, hogy a prosztataeltávolítás után sokkal gyakoribb a szexuális zavar, mint más kezelési módok esetében, bár négy év elteltével rendszerint valamennyi betegnél jelentkezik. „Ezek az eredmények segítenek a megfelelő kezelés kiválasztásában és az olyan betegek klinikai menedzselésében, akiknél a kezelés után egészséggel összefüggő életminőség-csökkenés lépett fel” – áll a tanulmányban.

A cikkekhez írt szerkesztőségi kommentárban Dr. Pamela J. Goodwin megjegyzi, hogy bár a két tanulmány hasznos a daganatos betegek életminőségének megismerése céljából, mindkettőnek vannak korlátai, mivel az elsőben nem szerepeltek fiatalabbak,illetve olyan rákban szenvedők, akiknél az életminőség jelentősen romlik, a második cikkben pedig nem vették figyelembe a multimodális kezelést, amelyet egyre gyakrabban alkalmaznak agresszív prosztatarák esetén. További kutatásokra van szükség, hogy megértsük, hogyan befolyásolja a rákdiagnózis az életminőséget rövid- illetve hosszútávon, mivel egyre elterjedtebbek a szűrések, fejlődnek a terápiás eszközök, a betegek túlélése pedig egyre javul.

Mindkét tanulmány a Journal of the National Cancer Institute folyóirat június 9-i online kiadásában jelent meg.