A prosztataszűrés nem jár előnnyel időskorban

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

Sokan aggódnak prosztatájuk miatt, azonban Dr. Pim van Leeuwen és az amszterdami Erasmus Egyetem Orvosi Karának urológusai megállapították, hogy 5 és 74 év közötti embereknél, akiknél alapjáraton alacsony a prosztata-specifikus antigén (PSA) szintje, az eljárás nem jár előnnyel.

A prosztatarák a nyugati társadalmakban a harmadik leggyakoribb halált okozó daganatos betegség, azonban a legtöbb prosztatarákos férfi esetén mégsem alakul ki életet veszélyeztető állapot. Az Egyesült Államokban 15,8 százalék a prosztatarák kialakulásának esélye, míg a prosztatarák következtében kialakuló halálozás arány csak 2,8 százalék.

A prosztatarák szűrése egy tumormarker, a prosztata-specifikus antigén szintjének méréséből áll, mely napjainkban egy rutinszerű vizsgálat. Azonban jelen vizsgálat azokat a kérdéseket feszegeti, miszerint valóban ez a legmegfelelőbb szűrési módszer, és mennyiben jár káros következményekkel. Ugyanis nem kis számban vannak olyan férfiak, akiknél az eleve alacsony PSA megnehezíti a szűrést, és a korai diagnosztika lehetőségét.

A vizsgálat során van Leeuwen munkacsoportja 43 987 férfi PSA-szintjét és prosztatarák halálozási arányát hasonlította össze, akik 1993 és 1999 között egy széleskörű európai szűrésben vettek részt. Ugyanakkor 42 503 ugyanilyen korú észak-ír egyént is tanulmányoztak, akiknél 1994 és 1999 között PSA-szűrés történt. A PSA-szint a vizsgálat kezdetekor minden esetben 20 nanogramm/milliliter alatt volt.

Nyolc-kilenc év követési periódus alatt 5861 esetben alakult ki prosztatarák, a halálozási arány a magas PSA-szinttel rendelkezők esetén volt a legmagasabb. Az alacsony, 1,9 ng/ml  alá eső 24 642 férfi esetén 724 prosztatarák alakult ki, melyet kezelni is kellett. Ugyanakkor a kiindulásnál 10 és 19,9 ng/ml közé eső egyéneknél a szűrési eljárás érzékenynek, a kezelés hatásosnak bizonyult, átlagosan 133 szűrést kellett végrehajtani egy élet megmentéséhez.

A vizsgálat hátránya, hogy egyrészt nem vette figyelembe a betegek általános egészségi állapotát, másrészt túl rövid volt a követési periódus, ugyanis az igazán jelentős következmények levonásához a húsz-huszonöt év inkább megfelelő lenne. A szakértők mindenesetre egyetértenek abban, hogy nem biztos, hogy a PSA a legmegfelelőbb marker, de jelenleg jobb nem érhető el.