A prosztataszűrés nem jár előnnyel időskorban

Sokan aggódnak prosztatájuk miatt, azonban Dr. Pim van Leeuwen és az amszterdami Erasmus Egyetem Orvosi Karának urológusai megállapították, hogy 5 és 74 év közötti embereknél, akiknél alapjáraton alacsony a prosztata-specifikus antigén (PSA) szintje, az eljárás nem jár előnnyel.

A prosztatarák a nyugati társadalmakban a harmadik leggyakoribb halált okozó daganatos betegség, azonban a legtöbb prosztatarákos férfi esetén mégsem alakul ki életet veszélyeztető állapot. Az Egyesült Államokban 15,8 százalék a prosztatarák kialakulásának esélye, míg a prosztatarák következtében kialakuló halálozás arány csak 2,8 százalék.

A prosztatarák szűrése egy tumormarker, a prosztata-specifikus antigén szintjének méréséből áll, mely napjainkban egy rutinszerű vizsgálat. Azonban jelen vizsgálat azokat a kérdéseket feszegeti, miszerint valóban ez a legmegfelelőbb szűrési módszer, és mennyiben jár káros következményekkel. Ugyanis nem kis számban vannak olyan férfiak, akiknél az eleve alacsony PSA megnehezíti a szűrést, és a korai diagnosztika lehetőségét.

A vizsgálat során van Leeuwen munkacsoportja 43 987 férfi PSA-szintjét és prosztatarák halálozási arányát hasonlította össze, akik 1993 és 1999 között egy széleskörű európai szűrésben vettek részt. Ugyanakkor 42 503 ugyanilyen korú észak-ír egyént is tanulmányoztak, akiknél 1994 és 1999 között PSA-szűrés történt. A PSA-szint a vizsgálat kezdetekor minden esetben 20 nanogramm/milliliter alatt volt.

Nyolc-kilenc év követési periódus alatt 5861 esetben alakult ki prosztatarák, a halálozási arány a magas PSA-szinttel rendelkezők esetén volt a legmagasabb. Az alacsony, 1,9 ng/ml  alá eső 24 642 férfi esetén 724 prosztatarák alakult ki, melyet kezelni is kellett. Ugyanakkor a kiindulásnál 10 és 19,9 ng/ml közé eső egyéneknél a szűrési eljárás érzékenynek, a kezelés hatásosnak bizonyult, átlagosan 133 szűrést kellett végrehajtani egy élet megmentéséhez.

A vizsgálat hátránya, hogy egyrészt nem vette figyelembe a betegek általános egészségi állapotát, másrészt túl rövid volt a követési periódus, ugyanis az igazán jelentős következmények levonásához a húsz-huszonöt év inkább megfelelő lenne. A szakértők mindenesetre egyetértenek abban, hogy nem biztos, hogy a PSA a legmegfelelőbb marker, de jelenleg jobb nem érhető el.