A növekedési hormon csökkentésével megelőzhető a rák

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

A Science Translational Medicine-ben megjelent felfedezés korábbi tanulmányokat támaszt alá, melyek kimutatták, hogy az élesztőgombák, a legyek és a rágcsálók hosszabb ideig élnek, ha lassabban nőnek. ”Sokan használnak emberi növekedési hormont az öregedés jelei ellen.” – mondta Dr. Nir Barzilai, a New Yorki Albert Einstein Egészségügyi Főiskola kutatója, aki a kutatásban nem vett részt. ”A kérdés az, hogy tovább fogunk-e élni, és egészségesebben. Szerintem ezek a tanulmányok azt sugallják, hogy nem feltétlenül.”

Ecuadorban, az Andok hegycsúcsai közt élnek olyan emberek, akik között sokan olyan genetikai mutációval rendelkeznek, mely miatt kikapcsol az emberi növekedési hormon receptora. A hormon segít szabályozni az anyagcserét és a sejtek öregedéssel kapcsolatos változásait.

Az E180-as mutáció az egyik a Laron-szindróma okozói közül. Ez a rendellenesség kb. 50 százalékkal veti vissza a hossznövekedést. Legnyilvánvalóbb hatása negatív, állítja a társszerző, Dr. Jaime Guevara Aguirre, a quitoi Endokrinológiai, Anyagcsere- és Reprodukciós Intézetből. A Laron-szindrómások például nagyon alacsonyak és magas körükben a gyermekhalandóság. Az őket kezelő Guevara-Aguirre azonban megemlíti a betegség előnyeit is: szinte egyikük sem lesz rákos vagy cukorbeteg. Végül közös munkába kezdett Valter Longoval, a USC sejtbiológusával, aki az öregedést kutatja. Olyan élesztőgombákat és egereket vizsgált, melyekből szintén hiányoztak a növekedési gének. Mindkettő csak fele nagyságú lett a normális méretéhez képest. Az élesztőgombák háromszor olyan hosszú ideig éltek, az egerek pedig 40 százalékkal tovább normál társaiknál. Longo csapata kiderítette, hogy a mutáns élesztőgombákból és egerekből származó sejtek védelmet élveztek a DNS-károsodás ellen. A Laron-betegeken pedig meg lehetett figyelni, hogy ugyanez igaz e az emberekre is.

A kutatók 99 beteg kórtörténetét gyűjtötték össze, és 53 másik Laron-szindrómás beteg halálozási statisztikáit, akik azelőtt haltak meg, hogy Guevara-Aguirre megkezdte munkásságát a 80-as években. A betegek 1 600 egészséges hozzátartozóitól is gyűjtöttek adatokat. A Laron-kórosok közül 8 szívbetegségben hunyt el, 1 agyvérzésben, 21 pedig életkorral nem összefüggő okból. Csak egyetlen ember lett rákos, de nem halt meg benne. A Laronos betegek rokonainak 20 százaléka azonban ebben a betegségben vesztette életét. A Laronosok közül senki sem lett cukorbeteg, bár 21 százalékuk számított elhízottnak. A rokonok közül 5 százalék halálát okozta a cukorbaj.

A csapat a betegektől és egészséges rokonaiktól vért vett, és emberi sejtekhez vegyítette. A Laronos betegek vére megvédte a DNS-t a töréstől, ami rákot okozhat. A nem beteg rokonok vérével nem tapasztalták ezt a jelenséget. A Laronosok vére a károsodott sejtek egyfajta öngyilkosságát is okozta. Longo szerint ez biztosíthatja a daganatok elleni védelmet. ”Az eredmények napnál világosabbak.” – mondta Andrzej Bartke a springfieldi Dél-Illinois Egyetemről., aki ugyanezt látta munkája során az idősödő egereknél.

A szakértők szerint a tanulmány kétségbe vonja a humán növekedési hormonok használatát a fiatalság megőrzése céljából. Habár a kezelés növeli az izomtömeget, az orvosok aggódnak amiatt, hogy a rák és a cukorbaj kockázatát is emelheti. Dr. Thomas Perls a Boston Egyetem professzora, a növekedési hormon-ipar kritikusa szerint a kutatás ”még drámaibb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a növekedési hormon pont az ellenkezőjét teszi annak, mint amit az iparág reklámoz.” 2009-ben az amerikaiak 1,35 milliárd dollárt (270 milliárd forint) költöttek növekedési hormon-kezelésre. Az IMS Health konzultációs cég adatai szerint 431 000 receptet állítottak ki ilyen célból.

Longo úgy véli, a kutatás olyan gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet, melyek elnyomják a növekedési hormont, hogy megelőzzenek egy sor, öregedéssel kapcsolatos betegséget. A megelőzés célja nem a hosszabb élet lenne, hanem az, hogy az emberek egészségesen élhessenek, ameddig csak lehet.