A Journal of Clinical Oncology legfrissebb számában megjelent első tanulmányhoz a Chicagói Egyetem kutatói Dr. Stanley Liauw vezetésével azt vizsgálták, hogyan gátolja az aszpirin a prosztatarák előrehaladását, míg az emlőrák kutatócsoport az új daganatok kialakulására gyakorolt hatását vizsgálta. Mivel azonban a betegségek különböző helyéről beszélünk, amelyekben más-más útvonalak vesznek részt, lehetséges, hogy az aszpirin eltérően befolyásolja ezeket az útvonalakat. ”A korábbi kutatások alapján azonban van logika abban, hogy az aszpirin előnnyel jár” – magyarázta Liauw. ”A prosztatarák okozta halálozással kapcsolatban pedig kutatásunk meglehetősen drámai hatást mutatott.”
Az emlőrák vizsgálatában a bostoni Brigham and Women’s kórház szakértői Dr. Xuehong Zhang rámutattak, hogy a betegség a leggyakrabban diagnosztizált ráktípus az amerikai nők körében. Miután a korábbi kutatások azt mutatták, hogy az aszpirin és/vagy a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID gyógyszerek) alkalmazása csökkenti a vastagbéldaganat kockázatát, a harvardi kutatók arra voltak kíváncsiak, hasonló hatást gyakorol-e az emlőrákra is. Az 1980 és 2008 között készült kutatásban közel 85 ezer menopauzán átesett nőt vizsgáltak. A három évtized alatt több mint 4700 nőben alakult ki az invazív emlődaganat valamilyen formája. Zhang kutatócsoportja azonban kimutatta, hogy a dózistól függetlenül sem az aszpirin, sem az NSAID gyógyszerek nem befolyásolták jelentős mértékben az emlőrák általános kockázatát.
Ezzel szemben Liauw kutatócsoportja azt mutatta ki, hogy a közel hatezer prosztatarákkal kezelt férfi közül, akiknek 37 százaléka valamilyen véralvadásgátló gyógyszert (aszpirint, warfarint, clopidogrelt és/vagy enoxaparint) szedett, a tízéves utánkövetés során a véralvadásgátlót szedők körében jelentősen alacsonyabb volt a prosztatadaganat okozta halálozás kockázata, mint azokban, akik nem szedtek gyógyszert. A további elemzés azt mutatta, hogy a legnagyobb előnyt az aszpirin okozta, amely a prosztatarák okozta halálozás 57 százalékát eredményezte. Mivel a dózissal kapcsolatban nem gyűjtöttek adatokat, az előnyös hatáshoz szükséges aszpirin mennyiségével kapcsolatban nem lehetett következtetéseket levonni. A kutatók azt azonban elmondták, hogy a védőhatás a különösen magas kockázatú daganattal rendelkező betegekben volt a legerősebb.
