Az opiát típusú szereket, például a morfint mintegy kétszáz éve használják súlyos betegek fájdalmának csillapítására. Azonban 2002-ben láttak napvilágot az első eredmények, melyek szerint az opiátok befolyásolják a daganatsejtek szaporodását, és az áttétek kialakulását, így merült fel egyes gátlószerek daganatellenes ágensként való alkalmazása. Dr. Patrick Singleton és munkatársai állatkísérleteken keresztül demonstrálták, hogy a szervezet saját (endogén) opiátjai képesek a rosszindulatú tendenciát segíteni.
Az Anesthesiology évente megjelenő kiadványának oldalain bemutatják, hogy a tüdőrákos sejtek mintegy 5-10-szer több opiátot tartalmaznak, mint az egészséges tüdősejtek. Két, a sejtek túlélésében kiemelt szerepet játszó jelátviteli út (Akt és mTOR) illetve az opiátreceptorok közötti kapcsolatot tanulmányozták. Megállapították, hogy az opiátok jelátvitele befolyásolja a sejtek szaporodását, mozgását, környezetbe való terjedését – ezek a daganat növekedésének és terjedésének ismérvei.
Egy másik tanulmány, melyet Dr. Andrey Bortsov és az Észak-Karolinai Egyetem munkatársai végeztek ugyanakkor arra jutott, hogy létezik egy olyan receptormutáció, mely csökkenti a morfinra való reakciókészséget. A mintegy 2000 emlőrákos hölgy bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy a mutációval rendelkező betegeknél két-négyszeres a betegség túlélésének esélye.
