A mobiltelefonok agydaganatot okoznak?

A tudóstársadalom egyelőre megosztott a mobiltelefonok által kibocsátott mágneses mező biológiai hatásainak veszélyességi fokát illetően. Nem szabad azonban, hogy még egyszer megismétlődjön az a szituáció, ami a dohányzás és a tüdőrák esetében történt, amikor is a figyelmeztetések közzétételével minden lehetséges adat és eredmény beérkeztét megvárták, nyilatkozta David Carpenter, az Albany Egyetem Egészségügyi és Környezeti Intézetének igazgatója az USA Képviselőház Reformbizottságának egyik albizottsága előtt. „Az elővigyázatosságra szükség van, még akkor is, ha hiányoznak a végső bizonyítékok a kockázat mértékét illetően” – különösen gyerekek esetében, folytatta Carpenter.

Ronald Herberman, a Pittsburghi Egyetem Rákkutató Intézetének – az USA egyik vezető rákkutató központjának – igazgatója szerint a legtöbb az agytumorok és a mobiltelefon-használat közti összefüggést vizsgáló tanulmány már elavult, módszereik nem megbízhatóak és nem vontak be megfelelő számú olyan vizsgálati alanyt, aki már régóta mobilhasználó. Számos közlemény, mely nem mutatta ki a kapcsolatot a heti egyszeri telefonálást már rendszeres mobilhasználatként értékelte, mondta el Herberman. „Ha arra gondolunk, hogy 70 évbe telt kivonatni az ólmot a festékekből és a benzinből, illetve 50 évig tartott, mire meggyőzően sikerült bizonyítani a dohányzás és a tüdőrák közti összefüggést, ezúttal szerintem tanulnunk kellene a múltból, és a lehetséges veszélyre figyelmeztető bizonyítékokból le kell vonni a megfelelő tanulságot” – nyilatkozta.#img1#

Az agydaganat kialakulása több mint tíz évig is eltarthat a tudósok szerint. Carpenter és Herberman egybehangzóan állították a bizottság előtt, hogy a mobiltelefonokkal összefüggő agyrák rizikó sokkal magasabb gyermekek esetében, mint a felnőtteknél. Herberman modell segítségével szemléltette a törvényhozók számára, hogyan jut el a mobiltelefon sugárzása sokkal mélyebbre az ötéves gyermek agyában, mint a felnőttében. A bizottságnak számos európai – különösen a mobiltelefont kifejlesztő Skandináviából származó – vizsgálat eredményeit is bemutatták, melyek bizonyítják, hogy a mobilok által kibocsátott sugárzásnak egyértelmű biológiai következményei vannak.

A svéd rákspecialista, Lennart Hardell egyik 2008-as közleményében például kimutatta, hogy a gyakran telefonálók fülében kétszer gyakoribb a hallóideg jóindulatú daganata azon az oldalon, melyen általában a headsetet használják, mint a másik fülükben. Egy másik, izraeli közleményből pedig az derült ki, hogy a sokat telefonálók körében 50 százalékkal gyakoribb a nyálmirigydaganat kialakulásának esélye. A londoni Royal Society által ebben a hónapban közzétett cikk szerint azon fiatalok körében, akik 20 éves koruk előtt kezdtek el mobilt használni, ötször gyakoribb az agyrák 29 éves korukra, mint a mobilt sosem használóknál.

„Ez csakis azon az oldalon jelentkezik, melyen a mobilt használják” – mondta el Carpenter. „A gyerekek állandóan használják telefonjukat, és a világon hárommilliárd mobilhasználó él” – közölte Herberman. Azt is hozzátette, hogy a cigarettás dobozokon található felhíváshoz hasonlóan a mobilokon is óvatosságra intő üzenetet kellene megjelentetni. Carpenter szerint a dolog kritikus népegészségügyi probléma, és kérte az Egyesült Államok kormányát, hogy támogassa továbbra is a kutatásokat, a Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (FCC) pedig, hogy vizsgálja felül jelenlegi szabályait. Az FCC felelős a rádióspektrum használatának felügyeletéért.

Julius Knapp, az FCC mérnöki és műszaki hivatalának vezetője szintén jelen volt a meghallgatáson. Hivatala határozza meg az emberek által használt elektromos készülékek (például telefonok) rádiófrekvencia energiájának határértékét, hogy megakadályozzák az élő szövetek túlmelegedését. „Fontos tudni, hogy mi az USA egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi hivatalainak iránymutatásai alapján szabjuk meg ezeket a határértékeket” – magyarázta Knapp, majd hozzátette: „Az FCC alkalmazottai nem elég képzettek ahhoz, hogy megalapozottan nyilatkozhassanak a rádiófrekvencia testen belüli elnyelődésének egészségügyi hatásairól.”