Az Obstetrics and Gynecology októberi számában megjelent kutatás vezetője, Marc Jackson elmondta, hogy az orvosok hosszú évek óta használják a magzati szívfrekvenciát a rendellenességek azonosítására, de ez nem megfelelő útmutató, mert túl sok csecsemő tartozik a ”nem meghatározható” kategóriába. A kutatócsoport több mint 48 ezer szülés alatt rögzített magzati szívfrekvencia mintát gyűjtött össze egy 28 hónapos időszakból, majd a mintákat egy 2008-ban kifejlesztett rendszer segítségével osztályozták. Három kategóriát különböztettek meg: az I. kategóriában a szívfrekvencia mintái normálisak, és nem jeleznek magzati stresszt; a II. kategóriában a minták nem meghatározhatók, ezért jelentőségük bizonytalan; a III. kategóriában pedig a minták rendellenesek és ritkák, általában valamilyen problémát jeleznek.
A kutatók megvizsgálták, mennyi időt töltöttek a csecsemők az egyes kategóriákban, és elemezték az újszülött kimeneteleket. A szívfrekvencia mintáit az idő 78 százalékában I. kategóriába sorolták, 22 százalékban a II. kategóriába, és a III. kategóriájú pulzusszám mindössze az idő 0,004 százalékában jelentkezett a vajúdás alatt. Amikor viszont csak a szülés utolsó két óráját vették figyelembe, a számok megváltoztak. Az I. kategóriájú szívfrekvencia 61 százalékra csökkent, a II. kategóriájú szívfrekvencia 39 százalékra ugrott, és a III. kategóriájú minták is 0,006%-ra nőttek.
Az eredmények azt mutatták, hogy a II. kategóriájú szívfrekvencia mutatkozott meg a leggyakrabban, az összes szülés 84 százalékában. Az is kiderült, hogy a II. kategóriában töltött idő a szülés előtti utolsó két órában megnövekedett, ez pedig egybe esett az alacsonyabb Apgar-értékkel és a gyakoribb újszülött intenzív ellátással.
A statisztikák ellenére azonban a II. kategóriába eső csecsemők döntő többsége nem tapasztalt rövidtávú panaszokat a szülés után. Ez pedig arra utal, hogy a II. kategóriájú szívfrekvencia minták felhasználása a magzati egészség meghatározására megbízhatatlan módszer. Megfelelő útmutató nélkül azonban az orvosok azokban a kritikus időszakokban találgatásra kényszerülnek, ami nyilvánvalóan fokozott óvatosságra készteti őket – ilyen esetben akkor is a császármetszés mellett dönthetnek, amikor talán nem is lenne szükség erre.
A kutatók következő feladata az lesz, hogy a II. kategóriájú szívfrekvencia minták közül valahogyan megpróbálják kiszűrni a valóban problémára utalókat.
