A magzati szívfrekvencia nem megfelelő útmutató

Share on facebook
Share on whatsapp
Share on email

Az Obstetrics and Gynecology októberi számában megjelent kutatás vezetője, Marc Jackson elmondta, hogy az orvosok hosszú évek óta használják a magzati szívfrekvenciát a rendellenességek azonosítására, de ez nem megfelelő útmutató, mert túl sok csecsemő tartozik a ”nem meghatározható” kategóriába. A kutatócsoport több mint 48 ezer szülés alatt rögzített magzati szívfrekvencia mintát gyűjtött össze egy 28 hónapos időszakból, majd a mintákat egy 2008-ban kifejlesztett rendszer segítségével osztályozták. Három kategóriát különböztettek meg: az I. kategóriában a szívfrekvencia mintái normálisak, és nem jeleznek magzati stresszt; a II. kategóriában a minták nem meghatározhatók, ezért jelentőségük bizonytalan; a III. kategóriában pedig a minták rendellenesek és ritkák, általában valamilyen problémát jeleznek.

A kutatók megvizsgálták, mennyi időt töltöttek a csecsemők az egyes kategóriákban, és elemezték az újszülött kimeneteleket. A szívfrekvencia mintáit az idő 78 százalékában I. kategóriába sorolták, 22 százalékban a II. kategóriába, és a III. kategóriájú pulzusszám mindössze az idő 0,004 százalékában jelentkezett a vajúdás alatt. Amikor viszont csak a szülés utolsó két óráját vették figyelembe, a számok megváltoztak. Az I. kategóriájú szívfrekvencia 61 százalékra csökkent, a II. kategóriájú szívfrekvencia 39 százalékra ugrott, és a III. kategóriájú minták is 0,006%-ra nőttek.

Az eredmények azt mutatták, hogy a II. kategóriájú szívfrekvencia mutatkozott meg a leggyakrabban, az összes szülés 84 százalékában. Az is kiderült, hogy a II. kategóriában töltött idő a szülés előtti utolsó két órában megnövekedett, ez pedig egybe esett az alacsonyabb Apgar-értékkel és a gyakoribb újszülött intenzív ellátással.

A statisztikák ellenére azonban a II. kategóriába eső csecsemők döntő többsége nem tapasztalt rövidtávú panaszokat a szülés után. Ez pedig arra utal, hogy a II. kategóriájú szívfrekvencia minták felhasználása a magzati egészség meghatározására megbízhatatlan módszer. Megfelelő útmutató nélkül azonban az orvosok azokban a kritikus időszakokban találgatásra kényszerülnek, ami nyilvánvalóan fokozott óvatosságra készteti őket – ilyen esetben akkor is a császármetszés mellett dönthetnek, amikor talán nem is lenne szükség erre.

A kutatók következő feladata az lesz, hogy a II. kategóriájú szívfrekvencia minták közül valahogyan megpróbálják kiszűrni a valóban problémára utalókat.