Habár összefüggést fedeztek fel a két tényező között, az ok-okozati viszonyt nem igazolták. A képességzavarok lehetnek statisztikai véletlenek is, illetve más is állhat a hátterében az alvászavaron kívül. Az adatok is korlátozott értékűek, mert az összes gyerek Angliából származott, a fehér bőrűek 98 százalékukat képviselték. Az eredmények mégis aggasztóak Karen Bonuck professzor szerint, aki az Albert Einstein Orvosi Egyetem családi és társadalmi orvostan tanszékének munkatársa. ”Egy egész generációnyi gyermeket fenyeget a hosszú távú fejlődési elmaradás veszélye, melyek mögött ezek az alvászavarok rejtőzhetnek. A szülőknek jobban oda kellene figyelniük.”
A kutatók áttekintették egy korábbi kutatás anyagát, melyben több ezer gyermek vett részt. A szüleik kérdőíveket töltöttek ki azzal kapcsolatban, hogy van-e valami gond a kicsik éjszakai pihenésével, mint amilyen a horkolás, a rémálmok, alvajárás és szájon át lélegzés. 6 hónapos és 5 éves koruk között mérték fel a szokásaikat, ezután nyomon követték őket 8 éves korukig, hogy megállapítsák, hányan szorultak közülük speciális fejlesztésre. A 11 049 vizsgált gyerek közül 934 szenvedett a legsúlyosabb problémáktól, ami nagyjából 8 százalékos aránynak felelt meg. Közülük kerültek ki legtöbben azok, akik valamiért kilógtak a sorból a beiskolázás szempontjából.
Az alvászavarok fejlődési elmaradást okozhatnak? Vagy valami más az oka – például a környezet, ahol élnek, vagy az anya dohányzása, esetleg mindkettő? Vagy valami teljesen más? Ez még nem tisztázott. Korábbi kutatások azonban kimutatták, hogy a zavart alvás hatással van az agyműködésre. Ezzel egyetértett Joseph Buckhalt is, az Auburn Egyetem professzora, aki támogatja a gyermekek megfelelő minőségű alvására irányuló törekvéseket. Az alvásmegvonás megzavarja az emlékképek keletkezését, magyarázta. Ez így önmagában azonban még nem fest teljes képet. Szerinte a genetika magyarázhatja mind az alvászavart, mind a fejlődési rendellenességet. ”Az alvás genetikai hátterének kutatása robbanásszerűen tör előre, így hamarosan tesztelhetjük majd ezt a feltételezést” – vélekedett a kutató.
Mit lehet addig is tenni? Buckhalt szerint a gyermekorvosoknak rutinszerűen kellene vizsgálniuk kis pácienseik alvási szokásait is. ”Kérdésekkel már meg is kezdhető a felmérés. Sok szülő például nem tekinti bajnak, ha a gyerek horkol, lehet, hogy még aranyosnak is tartják. Ez a tünet azonban arra utal, hogy nem jut elegendő oxigénhez alvás közben. Az alvás nem csak pihenés. Az agy folyamatosan aktív, és tudjuk, hogy nem csak a tanulás és az emlékezet fontos mozzanatai zajlanak ilyenkor, de az érzelmi kiegyensúlyozottság is sokban múlik rajta.”
