Dingbo „Daniel” Lin, az egyetem humán táplálkozáskutatója a kínai ördögcérnát és a növény hatását vizsgálja a retinakárosodás helyreállításában. Eredményei azt mutatják, hogy a bogyó csökkenti az oxidatív stresszt, aminek a szem a 2-es típusú diabétesz következtében ki van téve.
„Nem állítom, hogy a farkasbogyó gyógyszer, de táplálékkiegészítőként a hagyományos kezelések mellett felhasználható a látás javításában” – nyilatkozta Lin. „Az ördögcérna magas antioxidáns aktivitással rendelkezik, és hatékony védelmet nyújt a környezeti ingerek és a genetikai mutációk által okozott oxidatív stressz ellen.”
Lin édesapjától, a kínai hagyományos gyógyítótól hallott a növényről, és biokémiai valamint szemorvosi tapasztalatai alapján elhatározta, hogy megvizsgálja a farkasbogyó alkalmazását a látásjavításban. A Kínában őshonos növény a hagyomány szerint helyreállítja a homeosztázist, erősíti az immunrendszert, táplálja a májat és a vesét, és javítja a látást. A kutató 2008 júliusában kezdte meg a növény hatásaival kapcsolatos vizsgálatát.
Lin munkatársaival kimutatta, hogy az ördögcérna nagy mennyiségű zeaxantint, luteint, poliszacharidot és polifenolt tartalmaz, amelyek bizonyítottan javítják a látást, többek között megelőzik az időskori makula-degenerációt és a diabéteszes retinopátiát.
A kutatók 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő egereken vizsgálják az ördögcérna az oxidatív stresszre gyakorolt hatásait. Az oxidatív stressz az egyik tényező, amely felmerül a diabéteszes retinopátia, a diabétesz egyik gyakori szövődménye során, amely a vakság első számú kóroka az amerikai felnőttek körében. „Az oxidatív stressz gyakorlatilag a reaktív oxigéngyökök által okozott sejtkárosodás. A celluláris oxidatív stressz sok emberi betegség, köztük a diabétesz, a látáscsökkenés és a vakság kialakulásához is hozzájárul” – állítja Lin.
A kutatás az úgynevezett nutrigenomika gyorsan fejlődő tudományágához tartozik, amely azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a tápanyagok összetevői a gének kifejeződését és a betegségeket. A kutatás eredményeit a 2009-es Kísérleti Biológiai Konferencián illetve az Amerikai Sejtbiológusok Társaságának 2009-es konferenciáján mutatták be.
