Ezt vizsgálta nemrég egy olasz kutatócsoport dr. Valter Donadon vezetésével. 465 HCC-s beteg adatait hasonlították össze egy 490 főből álló, kor és nem szempontjából hasonló megoszlású kontroll csoport adataival.
Az eredményeik megerősítették, hogy a 2-es típusú DM-ban szenvedő betegeknek szignifikánsan magasabb a kockázata a HCC-ra. Kimutatták, hogy a legtöbb esetben a DM már a HCC kialakulása előtti időben is jelen volt a betegekben, ami arra utal, hogy a DM inkább a velejárója, mintsem a következménye a májtumornak.
Érdekes és klinikailag fontos lehet az a megfigyelés, hogy azok a 2-es típusú DM-os betegek, akik férfiak és inzulinnal kezeltek, gyakrabban betegszenek meg HCC-ban. Ezekben a betegekben gyakran magasabb az inzulin vérszintje és ez hozzájárulhat a HCC kifejlődéséhez. Az eredmények alapján szükséges lenne a HCC rendszeres ellenőrzése krónikus májbetegekben és 2-es típusú DM-ban szenvedőkben, főleg az inzulinnal kezeltek és a férfiak esetében.
Azt is javasolják, hogy ezeknek a betegeknek a kezelése során el kellene kerülni az inzulin szekrécióját fokozó orális antidiabetikumokat és előnyben kellene részesíteni olyan, a sejtek inzulin érzékenységét fokozó szereket, mint a metformin vagy a glitazonok.
Mivel a diabetes kialakulása a HCC-nak vagy az ezt megalapozó cirrhosisnak a következménye is lehet, és a májcirrhosist diabetes is okozhatja, további kutatások szükségesek, hogy elemezhessük ezeket a bonyolult összefüggéseket és főleg azt, hogy a diabetesnek önmagában van-e rákkeltő hatása.
