”Eredményeink alapján át kell értékelni a 2-es típusú diabéteszes betegek csontegészség-vizsgálatának szükségességét, különösen akkor, ha a páciens diabétesze nem megfelelően kontrollált” – számolt be Dr. Fernando Rivadeneira, a rotterdami Erasmus Kórház kutatója. ”Kutatásunk azt bizonyítja, hogy a diabétesz egyszerű megléte és nem megléte helyett a glükóz-kontroll részletesebb indikátora (például a Hb1AC érték mérése) segítségével kell pontosabban meghatározni a csonttörés kockázatát.”
A Diabetes Care szaklapban megjelent kutatásban összesen 3715 egészséges, 203 megfelelően kontrollált diabéteszben szenvedő (7,5 százaléknál alacsonyabb szérum HbA1C), valamint 217 nem megfelelően kontrollált cukorbeteg (7,5 százaléknál magasabb szérum HbA1C) személy vett részt. Az eredmények azt mutatták, hogy a diabéteszes betegek magasabb csontsűrűséggel rendelkeztek, mint az egészségesek, és a cukorbetegek közül a nem megfelelően kontrollált diabéteszben szenvedőkben magasabb BMD értékeket mutattak ki, mint a megfelelően kontrollált diabéteszesekben. A nem megfelelően kontrollált diabéteszes betegekben mutatták ki a legvastagabb csontkérget a három csoport közül, de a hajlítószilárdság tekintetében nem tapasztaltak eltérést a csoportok között.
Mindezek ellenére a nem megfelelően kontrollált cukorbetegségben szenvedők esetében 62 százalékkal magasabb volt a csonttörés kockázata, mint a megfelelően kontrollált diabéteszesekben, és 47 százalékkal magasabb volt a kockázat, mint az egészségesekben.
Dr. Rivadeneira szerint ezek alapján érdemes a csontegészség vizsgálatát a cukorbetegek monitorozásának szerves részévé tenni, mivel ezek a betegek még akkor is ki lehetnek téve a csonttörések kockázatának, ha nem diagnosztizáltak náluk csontritkulást, vagy akár annak enyhébb változatát, oszteopéniát.
