A cukorbetegség étkezési zavarokat vonz?

Dr. Deborah Young-Hyman, a Georgia Prevenciós Intézet pszichiátere szerint a betegek evési rendellenességeikért gyakran az alkalmazott kezelést teszik felelőssé, mely gátolja őket a súlycsökkentésben, illetve a vércukorszint kontrollálásában. Emiatt különbséget kell tenni a nem cukorbetegekben, illetve a cukorbetegekben tapasztalt evési rendellenesség meghatározása között.

A Diabetes Care márciusi száma szerint összehasonlítva a fiatal cukorbetegek és nem cukorbetegek evési rendellenességeit, le kell fektetni azokat az alapokat, melynek segítségével csökkenthető a kockázat, ugyanis az 1-es típusú cukorbetegség kezelésében alkalmazott inzulinpótlás bizonyítottan éhségkeltő hatású. A pontatlan dozírozás ráadásul testsúlynövekedéshez, és az inzulinrezisztencia növekedéséhez vezet.

Az 1-es típusú cukorbetegségben inzulintermelő sejtek kiesése tovább bonyolítja a képet, ugyanis közvetve más hormonok termelését is befolyásolja, például a teltségérzésért felelős leptinekét, ilyen körülmények között nehéz elkülöníteni a jótékony teltség, illetve az anorexia állapotát. Emiatt a betegek nagyobb része a diagnózis felállítása előtt inkább súlyt veszít- annak ellenére, hogy nagy mennyiségű ételt képesek elfogyasztani-, ez csak az inzulinterápia bevezetésével fordul meg. Emiatt a betegek később képesek egészségtelen étkezési szokások felvételére, mint az inzulin adagjának csökkenése, avagy falási-hánytatási fázisok váltakozása- ezek túl alacsony, vagy túl magas cukorszinthez vezethetnek, ami növeli a cukorbetegség szövődményeinek, például szemelváltozások, ideg-, és szívkárosodás kialakulását.

A vizsgálat, mely 90 10-17 év közötti cukorbeteg gyermekre terjedt ki, megállapította, hogy a probléma kezelésére komplex megoldásokat kell alkalmazni, mely magában foglalja az evési szokások tanulását, illetve a pszichológiai támogatást.